Rio de Janeiróban s az egész déli féltekén hivatalosan tél van, ami azért kezdetben még rövidnadrágos, pólós viseletet jelentett itt, a helyszínen. Aztán Ady Endrével szólva beszökött legalább az ősz, de egyáltalán nem nesztelen, mint költőóriásunk klasszikus versében, hanem hatalmas szélviharral. Az égen felhőket, a földön napernyőket, műanyag poharakat, mindent vitt, rövid tombolása miatt néhány szabadtéri sportág – evezés, tenisz – ötkarikás programját meg kellett szakítani. Előkerültek tehát a pulóverek, melegítőfelsők, esőkabátok, bár ezek a ruhadarabok kánikulában is javallottak errefelé, ugyanis a buszokon és a csarnokokban minimum hőmérsékletre állítják a légkondicionálót, időnként úgy érzi magát az ember, mint kopasztott csirke a mélyhűtőben.
Szép volt, Rafa, Djokoviccsal sír Szerbia
Jelenleg tehát nyári helyett őszi olimpiát rendeznek a brazil metropoliszban, nem e napokban megyek le a Copacabanára fürödni, igaz, időm sincs rá, hiszen folyamatosan zajlanak az események. A teniszcentrumban volt szerencsém belenézni Rafael Nadal első meccsébe, sőt, a sérüléséből felépült 2008-as egyéni olimpiai bajnok, nem mellékesen 14-szeres Grand Slam-tornagyőztes spanyol sztárt tükörsima sikere után (az argentin Federico Delbonist verte 6:2, 6:1-re) meghallgathattam, s le is fotózhattam a vegyes zónában. „Igazán különleges érzés, hogy hosszú szünet után épp itt, az olimpián térhettem vissza a pályára. Élveztem a meccs minden pillanatát, boldog vagyok, hogy ilyen jól rajtoltam” – jegyezte meg.
Nem állítom, hogy mélyenszántó gondolatok, de mégiscsak Nadal mondta, aki személyében cáfolja azt a közkeletű vélekedést, hogy a teniszsztároknak keveset jelent az öt karika. „Ha ez nem az olimpia, akkor még nem térek vissza, hanem folytatom a rehabilitációt. Londonról már lemaradtam szintén sérülés miatt, ezt nem akartam még egyszer megélni. Ráadásul én vihettem a spanyol zászlót a megnyitón, ami életem nagy élménye volt, örök emlék.” Többszörösen is szép volt, Rafa!
Hozzá hasonlóan Venus Williamsszel is összefutottam (ő nem biztos, hogy emlékszik majd rám), de neki nem jött össze Rio, betegségtől is hátráltatva előbb egyesben, majd párosban húgával, Serenával együtt is elvérzett. Nincs már versenyben Novak Djokovics sem, a világelső nemezisét a hosszú kihagyás után visszatért, négy éve egyébként bronzérmes Juan Martin del Potro jelentette (7:6, 7:6 az argentinnak).
Ez legyen a szerbek bánata – Djokovics tényleg zokogva battyogott le a pályáról –, a miénk meg az, hogy magyar teniszezőt sem látunk többé az itteni kemény borításon. Babos Tímea egyesbeli kieséséről még be tudtunk számolni előző számunkban, de arról már nem, hogy párosban Jani Réka-Lucával együtt sem ment jobban, mint Petra Kvitovával szemben egyedül, pedig a kétszeres wimbledoni bajnokkal ellentétben a román Andrea Mitu, Raluca Olaru duó kevéssé számít klasszisnak. Mégis 6:3, 6:4 lett oda.
Kóstolgatják Katinkát, de mások is úsznak még
Az uszodában viszont a jelek szerint hasítanak a mieink. Magyar idő szerint hétfőre virradóra Hosszú Katinka 100 méter háton a második legjobb idővel jutott be a döntőbe, s bár hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem sprinter, az elsőtől a nyolcadik helyig akárhányadik lehet, ezt az óvatos nyilatkozatot tudjuk be a szokásos „teherviselési taktikájának” (a döntő közép-európai idő szerint mára virradóra zajlott). Egyébként sokkal felszabadultabb, könnyedebb volt, mint az előző napokban, nem csoda, egy olimpiai bajnoki cím sokat javít az ember kedélyállapotán. Szerencsére a magyar úszás nem egyszemélyes, Kapás Boglárka is nagyszerűen teljesített a medencében, a hetedik idővel jutott be a 400 méter gyors fináléjába, ahol aztán a negyedikként csapott célba. Aztán felemás érzésekkel nyilatkozott: „Elégedett vagyok, hiszen több mint egy másodperccel megjavítottam a legjobbamat, de amikor felnéztem a rajtkövemre és nem világított, kicsit csalódott voltam. Azt hittem, ez az idő elég lehet az éremre, de ilyen erős mezőnyben mégse” – fogalmazott, mi pedig most mondhatjuk, a negyedik hely is szépen csillog… S ki tudja, mi lesz 800-on.
Kathleen Ledecky világcsúccsal diadalmaskodott Kapásék előtt, valószínűleg ő versenyez majd Hosszúval a legjobb női úszó riói címéért. Érdekes módon az ő rekordját követően nem visszhangoztak az amerikai médiumok a burkolt vagy épp burkolatlan doppingvádaktól, mint honfitársunknál, Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke nyílt levelezésbe is bonyolódott velük: „Hosszú Katinkát csak ebben az évben 39 alkalommal ellenőrizték, valamennyi teszt negatív eredménnyel zárult. Helytállása tiszteletre méltó, kérjük, hogy az őt megillető hangnemben értékeljék, kommentálják a teljesítményét” – írta többek között a sportvezető. A szövetség emlékezetes csatározásokat vívott Hosszúékkal a közelmúltban, de ha ez kellett a meneteléshez, már megérte.
Amikor Usain Boltot elgáncsolják a lőtéren
A lövészek inkább introvertált egyéniségek, mintsem hogy a nyilvánosság előtt üzengessenek egymásnak, bár évekkel ezelőtt épp Sidi Péter akasztott tengelyt a hazai szakszövetség korábbi elnökével, hogy aztán lenyugodva folytassa nagyszerű pályafutását. A 37 éves, világ- és Európa-bajnok komáromi puskás már az ötödik olimpiáját gyűri, két hatodik hely volt a legjobbja Pekingből, illetve Londonból, előbbi légpuskában, utóbbi összetettben. Még messze nincs kiöregedve, hiszen a lövészet nem a tejfeles szájúak sportja, mégis megjelent egy kiváló hazai riválisa az ifjúsági olimpiai bajnok, négyszeres junior Eb-győztes Péni István személyében. Ők ketten képviselték a piros-fehér-zöld színeket tegnap a brazil tengerészeti akadémia Rio de Janeiró-i lőterén az olimpia férfi légpuskás számában. Kettejük között ezúttal a tapasztalat diadalmaskodott, Sidinek csak egy rosszabb célzás csúszott be, Péninek több, utóbbi végül a 13. lett az ötvenfős mezőnyben, előbbi pedig a 6. helyen bejutott a nyolcas döntőbe. Ehhez az utolsó sorozatban 10,6-ot kellett lőnie, 10,9 lett belőle…
A finálé viszont az új lebonyolítás szerint nulláról indult, méghozzá olyan felvezetéssel és hangulatban, mintha egy profi bokszmeccsen lennénk. Lehet, hogy mégsem annyira introvertáltak ezek a sportlövők? Sidi egy ideig bírta a „bunyót”, hat lövés után vezetett, nyolcat követően, az első kiesőnél viszont visszacsúszott a hetedik pozícióba, kétszer egymás után sajnos gyengén célzott. Aztán újra összeszedte és tartotta magát, s végül ötkarikás legjobbját megjavítva 142,7 körrel az ötödik helyen végzett. Az aranyérmet az olasz Niccolo Campriani szerezte meg (206,1), aki Londonban összetettben jutott a csúcsra. Jó lövő!
Persze Sidi se rossz, aki így fogalmazott érdeklődésünkre: „Megküzdöttem ezért a helyezésért, hiszen az alapverseny végén nagyon kellett koncentrálnom, itt pedig egy rosszabbul sikerült lövés után kapaszkodtam vissza. Meglepetés, hogy egyetlen kínai sem jutott be a döntőbe, pedig a világkupákon ők szerzik a legtöbb érmet. Ez az eddigi legjobbam olimpián, elégedett vagyok, noha nyilván jobb lett volna a dobogóra állnom. Az új lebonyolítás nem igazán igazságos azzal, hogy az épp hátul állókat kiejtik, ez kicsit olyan, mintha a százméteres síkfutásban elgáncsolnák a rosszabbul rajtolókat, ilyen erővel Usain Bolt nem nyert volna soha semmit… Még van két számom, a 60 fekvő, amiben mindig nagy a szerencsefaktor, illetve 3×40 összetett, ebben rendre bejutottam a döntőbe, most is ez a célom, no meg az, hogy ötödik olimpiámon meglegyen az első érmem.”
Sidi hozzátette, kissé zavarta az erős reflektorfény, de mint mondta, ez a média, a televíziós közvetítés miatt van így, alkalmazkodni kell hozzá. A Pénire vonatkozó kissé provokatív kérdést úgy zárta le, hogy neki nem juniorokkal kell versenyeznie, s bár a honfitárs csiszolatlan gyémánt, sokat kell fejlődnie, hogy a felnőttek között is bizonyítson. „Itt sok nemzedék küzd meg egymással, 37 évesen még én is csak a pályafutásom felénél járok.”
Ha így van, akár tíz olimpia is beleférne neki…
Bud Spencer receptje
A riói gasztronómiáról leginkább a Nincs kettő négy nélkül című klasszikus Bud Spencer–Terence Hill-filmből tájékozódtam eddig, amikor szerepcserére felkért főhőseink, mint Bastiano Joao, illetve Antonio Coimbra de la Coronilla y Azevedo nevű milliomosok a kölessel és nepáli ínyencségekkel körített irodalmi est helyett lementek egy kikötői lokálba, s nyolc adag zöldbabos rizst rendeltek maguknak. Persze hatalmas pofozkodás lett a vége… Én még nem jártam a helyi kikötőben, mert időm és merszem sem volt hozzá, de elhatároztam, hogy a médiacentrum éttermében megpróbálok helyi ízeket rendelni. Legutóbb szalonnás babot ettem rizzsel, természetesen a kedvenc akcióhőseim példáját követve. Érdekesség, hogy itt az ételt kilóra mérik, s szinte aranyárban, egy ötvendekásra megpakolt tányér több mint négyezer forintot kóstál, elhízni nem fogok. A választék egyébként egész széles, a halat ajánlhatom, a marhasültet kevésbé, a legjobb tényleg a bab volt… Összességében is a drágaság az úr az olimpia közvetlen környezetében, az itteni dugaszba illő egyszerű műanyag adapter majdnem kétezer forintnyi reálba kerül, a dobozos sör ezer fölött van, a városban nyilván olcsóbb, de még gyűjtöm az erőt, hogy nekiveselkedjek az ismeretlennek. Mondjuk a kikötőnek, tisztelegve a nemrég elhunyt kiváló olasz vízilabdázó, Carlo Pedersoli, alias Bud Spencer emléke előtt.