Julen Aguinagalde, a Kielce extraklasszis spanyol beállósa e pontos, kíméletlen és általános érvényű következtetést vonta le együttese, a Kielce vasárnap, Szegeden elszenvedett 31-30-as vereségéből: „A mai meccs megmutatta, milyen nehéz idény elé nézünk. Minden mérkőzés döntővel ér majd fel.” Döntőben pedig nincs hiba következmény nélkül. Ezek súlya persze változó; a májusi Final Four négy büszke résztvevője összesen egy pontot szerzett az új BL első körében, és bár azt az egyet éppen a Veszprém, a három vesztes tréner, Talant Dusebajev (Kielce), Alfred Gislason (Kiel) és Xavi Pascual (Barcelona) menesztése fel sem vetődött. Igaz, Carlos Ortegának sem csak a katari klub-vb ezüstje és a szombati döntetlen lett a végzete.
Önmagában már az is pikáns adalék, hogy a múlt héten a BL-főtábla trénerei szavaztak a mezőny legjobb edzőire – mindenki három nevet írhatott be –, és a dobogón Dusebajev (14 voks), Gislason (11), Pascual (9) volt a sorrend, míg Ortega 3 ponttal a Veszprém szintjénél jóval lejjebb végzett. Esetében tehát a bevezetőben említett „sztárcsapathoz sztáredzőt” elve nem igazán érvényesült, de nem ez a tegnapi döntés fő oka. Hanem például az, hogy 26-22-ről, majd az utolsó percben 27-25-ről Chema sokadik, spanyol bikát idéző, leszegett fejű rohanása vezetett a 27-27-hez, Ortega mégsem volt hajlandó kiszeretni a nemzetközi élmezőny egyetlen olyan irányítójából, aki csupán jobb híján passzol. Miközben ott ül a padon Lékai Máté mellett most már a Kielből igazolt, virtuóz csuklójú, és még a pályán is látó izlandi Palmarsson. A horvát beállós, Renato Sulic sem véletlenül hiányzott a plocki keretből.
Ugyanakkor, egy másik alapigazságot idézve, az edzőt az eredményei is minősítik, és Ortega három veszprémi szezonja során három magyar bajnokságot és kupát, két szuperkupát nyert, a BL-ben pedig 2014 tavaszán először vitte be a Final Fourba a gárdát, és a tavalyi negyedik helyet idén már a második követte. Mielőtt földig hajolnánk e sikersorozat előtt, tegyük hozzá, hogy ezzel a kerettel itthon szinte automatikusan, kötelező módon mindent be kellett söpörni. Egyes információk szerint Ortega maga is belefáradt e nagy menetelésbe, és vasárnap ő kért pihenőt – ezt mi nem tartjuk igazán életszerűnek. Szeptemberre, két komoly tétmeccs után ugyanis nem illik kimerülni. A szerződésbontás hosszabb folyamat eredménye, ezt Fonyó Károly klubelnök is megerősítette a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozva:
– Már az elmúlt szezon több nyertes, illetve a sírból visszahozott mérkőzése után felhívtuk a figyelmét Ortegának arra, hogy a csapat teljesítményével a győzelem ellenére sem vagyunk maradéktalanul elégedettek. Abban reménykedtünk, hogy érzékelhetően változik a helyzet. Nem így történt. A katari nem hivatalos klubvilágbajnokságot meg kellett volna nyernünk, illetve nem lett volna szabad elveszíteni a mérkőzés legutolsó perceiben, és ugyanezt kell mondanom a szombati BL-rajtunkról is… Arra kellett felfigyelnünk, hogy megváltozott a viszony a spanyol szakember és a csapat néhány játékosa között, és sajnos nem a kapcsolat előnyére. Nem származik jó abból, ha nem mindig az edző határozza meg a dolgok menetét. Emellett azt is meg kellett állapítanunk, hogy Ortega, akit nagyon jó és tisztességes embernek tartunk, még mindig nem nőtt fel annak a tekintélyes feladatnak a biztos kezű elvégzéséhez, amelyet a világ négy legjobb klubcsapata közé tartozó Veszprém mesterének meggyőző sikerrel kellene megoldania.”
Úgyhogy olyan mester kerestetik, aki erre képes. Szombaton, a Flensburg elleni második BL-körben még minden bizonnyal Xavier Sabaté meccsel, és a hosszabb távú utód érkezése is délről várható. Találgatni még felesleges, napokon belül úgyis a tények beszélnek.