Győztes vb-negyeddöntőt legutóbb 1997-ben, veszteset – a keddit megelőzően – négy éve játszott férfiegyüttesünk (Barcelonában a dánoktól kapott ki), címvédő olimpiai bajnokot világverseny egyenes kieséses szakaszában azonban még soha nem ejtett ki. Egészen mostanáig, a dánok feletti, vasárnapi diadal ezért is mérföldkő. Ehhez képest nem mutat túl jól a norvégoktól elszenvedett vereség, de a 16-26-os részeredményhez mérve a 28-31-es végkifejlet igazán elviselhető, és az évkönyvekben ez olvasható majd.
Illetve még az, hogy a harmadik évezredben, a 2001-es, 2005-ös és 2015-ös hiányzás mellett időrendben ezeket a vb-helyezéseket érte el csapatunk: 6. (2003), 9. (2007), 6. (2009), 7. (2011), 8. (2013), 7. (2017). Tehát tartósan megkapaszkodott az első tízben, legalábbis ami a múltat illeti. Ez mindenképpen értékelendő, még akkor is, ha Nagy László csapatkapitány ezzel nem feltétlenül egybecsengően mondta: „Emelt fővel távozhatunk, lehetett volna jobb és rosszabb is számunkra ez a világbajnokság. Tele van a padlás hetedik-nyolcadik helyekkel.” A márciusban 36 éves klasszis a verseny előtt utalt rá, könnyen elképzelhető, hogy ez az utolsó vb-je – tegnap erről nem beszélt –, talán ez az oka e némileg elégedetlen felhangnak, amihez Császár Gábor így csatlakozott: „Egy kicsit csalódott vagyok ebben a pillanatban, de örülök, hogy be tudtunk jutni a világ legjobb nyolc csapata közé.”
A rajt előtt többen lajstromozták világversenyes újoncainkat, de Xavi Sabate rendre kimaradt a felsorolásból. Pedig a legnagyobb próbatétel épp a szövetségi kapitányra nehezedett, aki szinte hazáig hallható sóhajtással vonta meg az egyenleget: „Az egész világbajnokságot nézve nagyon büszke vagyok a csapatra, hiszen a legjobb nyolc közé jutottunk. Köszönöm a munkát a játékosoknak, a stábnak, a segítséget a szövetségnek és a szurkolóknak!”
Ezek mintha a búcsú szavai lennének, és a Veszprém trénerének kapitányi megbízatása január 31-én valóban lejár. Már az is hosszabbítás és kompromisszum eredménye volt, hogy a vb-re ő vezette a csapatot, és mivel hosszabb távú megoldás csak nyártól várható, rövid távon azt kell eldönteni: a májusi és júniusi négy Eb-selejtezőn ki irányítson?
Megoldandó feladat a pályán is akad. Bár az elmúlt években sokszor joggal hangoztatott aggály, miszerint az 1984-es születésű, 2005-ben junior vb-n bronzérmes társaság után kiesett egy generáció, napjainkban annyira már nem riasztó a helyzet, hiszen Franciaországban egyáltalán nem zöldfülűként teljesített négy fiatal is, Juhász, Bánhidi, Bodó és Ligetvári.
Még csak azt se mondhatjuk, ami futballban gyakori érv, hogy ilyen kicsi lélekszámú ország ilyen csekély merítési lehetőséggel többről ne is álmodjon, hisz a vb négy elődöntőse közül Szlovénia 2, Horvátország 4,3, Norvégia 5,2 millió lakost számlál. Franciaország persze más nagyságrend: a svédek feletti, keddi győzelem alkalmával Lille-ben például 28 ezren biztatták a gall csapatot – azaz hetvenszer ekkora csarnokba beleférne Szlovénia teljes népessége.
Az elődöntők párosítása. Csütörtök 20.45: Norvégia–Horvátország. Péntek 20.45: Franciaország–Szlovénia.