Aki látta június 22-én a Magyarország–Portugália (3-3) összecsapást, és ott szurkolt a lyoni Stade Municipal nézőterén, az emlékezni fog erre a kilencven percre. Így arra is, hogy a szünetben Gera Zoltánt Bese Barnabás (képünkön) váltotta fel, és a 22 éves jobbhátvéd hiba nélkül hozta a neki adatott negyvenöt percet.
„Pedig nem is számítottam rá, hogy szóhoz jutok. Ezért aztán elhűltem, amikor a szünetben odaintett a mester (Bernd Storck – a szerk.), és elmagyarázta, mit vár tőlem a második félidőben – idézi fel a Lyonban történteket a jól megtermett védő.
– Többnyire Eliseuval kerültem szembe a pályán, de Nanival is gyakran találkoztam. Utóbbinak mélyen van a súlypontja, fürge, villámgyors, ravasz labdarúgó, pontosan olyan, amilyennek a televízióban megismertem. Ahogy pályára léptem, magával ragadott a játék lüktetése, a gólok is potyogtak, szóval nem volt időm a lámpalázra.”
Ha Bese nem számított arra, hogy Portugália ellen pályára lép, még váratlanabbul érte a kerettagság.
„Az egész úgy kezdődött, hogy meghívót kaptam a Horvátország és az Elefántcsontpart elleni felkészülési mérkőzésre. Igaz, ezeken nem játszottam, de Storck úr kivitt Bad Kleinkirchheimbe az első, majd a tiroli második edzőtáborba. Az utóbbi helyszínen, a szállodánk halljában félrevont, és közölte, hogy ott leszek az Eb-n. Megremegett a lábam, kimondhatatlanul boldog voltam. Arra gondoltam, hogy már a kerettagság is maga a csoda, és minden perc, amit kapok, ajándék lesz.”
Végül háromnegyed órát kapott – és egy életre szóló élményt. De egyszer minden csoda véget ér, múlt kedden hazaérkeztek Franciaországból.
„Jó, ha öt-hat nap pihenőt kaptam. Az MTK első, idegenbeli Európa-liga-meccsére még nem utaztam ki Kazahsztánba, de a 2-0-ra megnyert gyirmóti visszavágón már játszottam. Nem akarok nagy szavakat használni, de a válogatottban töltött két hónap óriási lökést adott a karrieremnek, sokkal jobb játékosként érkeztem vissza, mint ahogy elutaztam. Az Aktobe ellen nem törődtünk azzal, hogy ellenfelünk 150 hellyel megelőzi az MTK-t a klubrangsorban, csak futballoztunk. A gólom előtt Borbély Bálinttal akartam kényszerítőzni, de közbenyúlt a védő. Szerencsére tőle olyan jól kaptam vissza a labdát, mintha Bálint adta volna. Áttettem a bal lábamra, és becsavartam a hosszúba.”
Tényleg csak ennyi volna? Az a gyanúnk, azért ennél valamivel több: egy ígéretes pályafutás felfelé ívelő szakasza, amelynek következő állomása jövő csütörtökön az azeri Qabala elleni összecsapás, az El 2. fordulójában.
