Foghatta volna Szucsánszki Zita sérült vállára, a bukaresti utolsó öt percre, a Budapesten tevékenykedő norvég játékvezetőkre, de nem tette. Elek Gábor sportszerűen bevallotta, hogy a jobbik csapat, a CSM Bucuresti megérdemelten jutott a Final Fourba. A Fradi edzőjét eddig is a reális helyzetértékeléséről ismertük, dicséretes, hogy most sem a bírókat okolta csapata kieséséért, pedig a norvég kettős, ha nem is látványosan, de a rutinosabb románokat, a BL-címvédőt segítette, amely 27-26-ra nyert a BOK-csarnokban. De Elek nem velük foglalkozott. „A meccs közben a szokásos nyomásgyakorlás történt, nem több. Sem a meccsen, sem utána nem foglalkoztam a játékvezetőkkel!” – mondta lapunk érdeklődésére a mester, aki azért egy-két, a szokottnál szúrósabb grimaszt is megengedett magának a norvégokkal szemben.
Torstenson (középen) négy góljával a CSM erőssége volt
De nem ezen múlt. Inkább Paulán, Paula Ungureanun, akit a keresztnevén éltettek a románok az első meccsen. Lehet, hogy a visszavágón is így volt, csak nem hallatszott… Négyezren fértek el a BOK-csarnokban, ebből minimum 3950 fradista volt, és a kemény mag elégedetlenkedése egyre fokozódott. Idézzük Paula Ungureanut: „Pénzérmék, sörösdobozok, öngyújtók repültek a kapum elé. Megértem, hogy a hazai drukkerek nehezen tudták feldolgozni a vereséget, de talán nem ez lett volna a módja a véleményük kifejezésének…” – mondta a sajtótájékoztató után lapuknak a hidrogénezett hajú román kapus, aki Bukarest után Budapesten is megbabonázta a zöld-fehéreket. „Van két világklasszis kapusom, Jelena Grubisics és Paula Ungureanu. A világ minden pénzéért sem cserélném el őket senkire. Grubisics kezdett a kapuban, de Marija Jovanovics lövéseit nem tudta védeni, ezért változtatnom kellett, szerencsére Paulára megint számíthattam” – ezt pedig már Per Johansson, a CSM Bucuresti svéd edzője magyarázta, hozzátéve, hogy az odavágón volt nehezebb dolga a csapatának, egyébként „nüanszok” döntöttek a csapatok között.
Persze több volt ez, mint nüansz. A Fradi hiába küzdött becsülettel, a címvédő kettős győzelemmel, 57-51-es összesítéssel jutott be a Final Fourba.
Ugyanitt folytatja a Győr is. A Metz egygólos sikerével véget ért odavágó után az ETO helyenként szórakoztató játékkal győzött a visszavágón 28-22-re, és biztosította be a helyét az elitmezőnyben. Kari Aalvik Grimsbö parádézott a kapuban, Nycke Groot óriási kedvvel játszott, Eduarda Amorim megszerezte az 500. gólját a Bajnokok Ligájában. A meccs mozdulata mégsem egy győri légiós, hanem egy „örökzöld” magyar nevéhez fűződik. Görbicz Anita a cunder unortodox formáját választotta: nem a földre pattintva pörgette a labdát a kapuba, hanem lövést imitált a szélről, a levegőben meggondolta magát és egy laza csuklómozdulattal a hosszú sarokba csavarta a labdát. Ilyet még férfiaktól is ritkán látunk, nem hogy nőktől… Görbicz lövőrepertoárját ismerve ugyanakkor a mozdulat abszolút nem meglepő.
A Győr teljesítette a kötelezőt, és bejutott a Final Fourba. Ugyanazok a csapatok jutottak a májusban rendezendő négyes döntőbe, amelyek tavaly: a CSM Bucuresti, a Buducsnoszt Podgorica, a Vardar Szkopje és a Győri Audi ETO KC. A riválisok nem változtak, legfeljebb erősödtek. A Győrnek bitang nehéz dolga lesz, ha le akarja taszítani a trónról a románokat. A Final Four sorsolását ma tartják.
Hitchcocki fordulatok
Parádés kézilabdagálát hozott a két legjobb magyar csapat részvételével zajló férfikézilabda Magyar Kupa-döntő Debrecenben. A Mol-Pick Szeged kezdett jobban, de a Telekom Veszprém még az első félidőben fordított, sőt hat góllal el is húzott. A folytatásban a Szeged visszakapaszkodott, négy másodperccel a vége előtt pedig kiegyenlített, de szabálytalanul akadályozta a veszprémi középkezdést, ezért a címvédő időn túli hétméretest kapott, amelyet Aron Pálmarsson értékesített. A Veszprém 23-22-re győzött, s ezzel 26. kupagyőzelmét ünnepelte; a harmadik helyért játszott mérkőzésen a Tatabánya 23-18-ra verte a Csurgót.
