– A Hertha 125. születésnapi ünnepségén, a Liverpool elleni mérkőzés előtt szenior korú legendás társaival szólították az olimpiai stadion pályájára. Magyar szemmel nézve ez hihetetlen. Meg lehet szokni, hogy valaki alig túl a negyvenen már-már klublegenda?
– Megkérdőjelezném a legenda megnevezést: két Ligakupán kívül nem nyertem semmit a Herthával. Azok válnak legendává, akik világbajnoki címet vagy más komoly trófeákat nyertek. Én a meccseim számával állítottam fel rekordot a Hertha történelmében, és ez ugyan szép teljesítmény, de nem élek vissza vele. Reggel melegítőben indulok a pályára, és ugyanúgy, melegítőben jövök vissza. A pályán elvégzem a munkát, lezuhanyzom, majd hazahozom a tiszta melegítőt. A feleségem mindig megkérdezi, minek veszek ruhákat, ha nem is hordom őket… Lehet, hogy igaza van. Van egy-két farmerom, pár ingem, de amióta edző lettem, nem hordom ezeket.
– A játékosai tisztában vannak azzal, ki tartja nekik az edzéseket?
– Fabian Lustenberger még a csapattársam volt, a többiek nem. De nem baj, ha nem ismerik a múltamat, játékoskoromban én is csak magammal foglalkoztam. A profi labdarúgó egy egoista kis szörnyecske, csak saját maga érdekli. Az a fontos neki, hogy legyen jó az edzés, és a tréner rakja be a csapatba. Engem sem érdekelt semmi más, csak az, hogy fitt legyek és játsszak.
– Most érez nyomást?
– Nem. Szerencsés vagyok, mert én kértem, hogy ha lehet, akkor mindig egyéves szerződést kössünk. Ha nem tartanak igényt a munkámra, akkor nincs mese, mennem kell. Két és fél éve vagyok a Herthánál, ezt nagyon kevesen élik meg egy klubnál.
– A nyomásról jut eszembe: Storck helyében teljesítené a szurkolók óhaját, betenné Nikolicsot a magyar válogatottba?
– Minden edzőnek megvan az elképzelése arról, hogy kit akar látni a pályán. Lehet, hogy Nikolics nem fér bele Storck filozófiájába. A góllövés művészet, a magyar válogatottnál az a kérdés, hogy ki fog gólt rúgni. Andorra ellen is annak kellett volna gólt szereznie, aki erre képes, akiben megvan ez a vele született képesség. Storckot lehet kritizálni, de szerintem lépjünk túl ezen. Sajnos a magyar futballisták nem játszanak Bajnokok Ligája- vagy Európa-liga-mérkőzéseket, nincs meg a nemzetközi tapasztalatuk. Ha a fiatalokat elvisszük Andorrába, a gyerek már azzal meg van elégedve, hogy berakták a válogatottba, pedig még semmit nem tett le az asztalra.
– Az akadémiai rendszer egyelőre nem árasztotta el tehetségekkel a magyar labdarúgást.
– Hatalmas dolognak tartom, hogy az ország miniszterelnöke révén rengeteg pénz áramlott a magyar futballba és a sportba. Berlinben könnyű okoskodni, itt minden hétvégén pattog a labda bármelyik játszótéren, csak odamennek a „scoutok”, és hozzák a fiúkat a Herthába. Otthon sokkal nehezebb: a régi rendszerben tönkretették a futballkultúrát. Kiürültek a dühöngők, és ha nem lennének akadémiák, akkor futballista is alig lenne. Kérdés persze, hogy szakmailag hogyan lehet előre lépni. Nem kellene bevonni az iskolákat a képzésbe? Ha csak 14-15 éves kortól edz a gyerek napi kettőt, az már nagyon késő. Hiába dolgoznak jól az akadémiákon, korábban kell elkezdeni a képzést. Nem érdemes olyan házra alapozni, amelyik reped.
– Az Andorra elleni vereség után nagyon határozottan mondta, hogy Storcknak maradnia kell.
– Azt mondtam, hogy vannak felelős emberek, akik majd eldöntik, amit kell. Felesleges elhamarkodottan dönteni egy csoportkör kellős közepén. De most ki lett volna a kapitány?! Ha majd véget ért a selejtezősorozat, megnézik, mi volt az eredeti célkitűzés, és abból mi valósult meg. Nem az én dolgom megítélni, hogy Storck menjen vagy maradjon.
– Petry Zsolt, a Hertha kapusedzője nemrégiben azt nyilatkozta, hogy ön egy rossz pillanatában ajánlotta Bernd Storckot szövetségi kapitánynak.
– Mondtam is neki, hogy nem normális… Ezt vele kell megbeszélni.
– Számontartja, hogy már két éve nem ön a magyar válogatott kapitánya? Mire emlékszik vissza a legszívesebben?
– Egy biztos: a románok elleni döntetlen fontos pillanat volt, sőt ha Nikolics belövi a helyzetét, az már túl jó lett volna.
– Térjünk vissza a Herthára. A cseh Darida és a szlovák Duda standard kezdőember, erre egy magyarnak esélye sincs. Ez min múlik?
– Nagyon ügyesnek kell lennie egy magyarnak ahhoz, hogy fiatalon ide tudjon kerülni. Később pedig az is számít, hogy van-e nemzetközi tapasztalata: játszott-e a BL-ben vagy az EL-ben.
– Igaz, hogy Dzsudzsák jött volna a Herthába, de végül mást választott?
– Nem tudtuk annak idején kigazdálkodni az ő bérigényét. Én jól jártam volna vele, a válogatottban mindent megcsinált, amit kértem. A remek bal lábával sokat tudott volna segíteni. De már inkább fiatalokat igazolunk, és Balázs elmúlt harminc. Inkább szerződtetünk egy játékost négymillióért, akit el tudunk adni 11 millióért. Plattenhardt vagy Selke játékában van perspektíva.
– A fiai is futballoznak, Dárdai Palkó német korosztályos válogatott. Bencében és Marciban is van fantázia?
– Marci miatt már hívtak a német szövetségből, hogy intézzük el neki a kettős állampolgárságot, mert védekező középpályás poszton akkora érték. Ha Bence nem sérül meg, akkor már most ki lehet jelenteni, hogy futballista lesz.
– Német vagy magyar válogatottak lesznek?
– Palkót korábban hívták Magyarországról, de – nem akarok senkit sem megbántani – visszaesés lett volna neki, ha kimarad a német edzésekből. A fiaim hamarosan felnőtt emberek lesznek, ők döntik el, melyik válogatottat választják. Nekik Magyarország a Balaton, egy kicsit Pécs és a disznóvágás. Viszont Berlinben vannak a haverjaik, az életük, ezt szokták meg, nekik ez a normális.