– Kifaggatta már Kiss Évát a győri BL-győzelmet érő védéséről?
– Még nem, eddig a beilleszkedéssel voltam elfoglalva. Szinte mindenkit ismertem korábban, de nyilván más testközelből, egy öltözőben, edzőtáborban, egy célért küzdeni.
– Újdonsült csapattársa, a kiváló norvég irányító, Stine Oftedal mondta önről, hogy olyan, mint egy tipikus francia: laza, nyugodt, könnyed. Egyetért ezzel?
– Nem tudom, milyen egy tipikus francia. Ami engem illet, nyugodt vagyok, hát hogyan is nézne ki, ha én, a kapus hoznám a szívbajt a többiekre…?! Szerintem könnyen megtaláltam a hangot a többiekkel.
– Görbicz Anita is biztos sokat segített a beilleszkedésben.
– Igen, ő vérbeli csapatkapitány, hatalmas tekintélye van, ennél már csak a kisugárzása nagyobb. Ezer éve ismerjük egymást, meg sem tudom számolni, hány meccsen találkoztunk. Nekem megnyugvást, biztonságot és megtiszteltetést jelent, hogy egy csapatban játszhatunk.
– Ahol egyre hangsúlyosabb lesz a magyar nyelvű kommunikáció. Hogy halad a nyelvtanulással?
– Tanulgatom. Egyrészt tudom, hogy ez mennyire fontos a vezetőedzőnknek, Danyi Gábornak, és úgy érzem, meg kell adnom a tiszteletet az országnak. Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy az angol mindig jobban megy majd, de az a legkevesebb, hogy megtanulom a magyar alapszavakat.
Francia nő, magyar férfi: hamarosan egy nyelvet beszélnek
Fotó: Havran Zoltán
– A helyzete felettébb speciális: a korábbi edző, Ambros Martín szorgalmazta a szerződtetését, csakúgy, mint a két norvég, Veronica Christiansen és Kari Brattset leigazolását, majd nem hosszabbította meg a szerződését, és távozott Győrből. Találkozott már ilyen helyzettel a pályafutása során?
– Nem, ez nekem is új volt. Ugyanakkor azt gondolom, hogy Martín kikérte a szakmai stáb véleményét mielőtt felvetődött, hogy Győrbe igazoljak. Danyi Gábor volt Martín első számú segítője, így nyilván tudott arról, hogy érkezem. Hárman vagyunk kapusok, Kari Aalvik Grimsbö, Kiss Éva és én. A vezetőedző elosztja közöttünk a feladatokat.
– A francia válogatottal tavaly világbajnokságot nyert, a riói olimpián a második helyen végzett, a klubszinten lehet hiányérzete. Tavaly és tavalyelőtt is a BL-döntőben kapott ki a Győrtől a Vardarral. Jövőre változik a helyzet?
– Hát, nagyon remélem! Ezért is igazoltam Győrbe, mert itt valóra válthatom az álmomat, és megnyerhetem a Bajnokok Ligáját. A Vardarral kétszer is nagyon közel voltam a győzelemhez, de a végén a Győr örülhetett.
– A Vardart felemésztették az anyagi problémák. Mit szólt ahhoz, hogy korábbi csapattársa, Andrea Penezic nem valamelyik sztárcsapathoz szerződött, hanem Siófokra igazolt?
– Az ő döntése, és én ezt tiszteletben tartom. Mindenesetre örülök, hogy egy bajnokságban játszunk, remélem, egyszer-kétszer találkozunk a pályán.
