Amikor az egyik legeredményesebb, legnagyobb tiszteletnek örvendő magyar úszóedzőt, Plagányi Zsoltot kérdeztük, vajon miért nem indul tanítványa egyéni versenyzőként a vizes vb-n, s miért csak a váltókban ugrik vízbe, be kell vallanunk, ott motoszkált a kisagyunkban: biztosan a szövetség beszélte le a 17 éves úszót és mesterét a szereplésről a felnőttek között, hátha megnyeri a magyar úszósport első ifjúsági világbajnoki aranyérmét két héttel később, Indianapolisban.
– Nem, nem, szó sincs ilyesmiről, mi döntöttünk így Nándival, praktikus okokból is. A felnőtt-vb-n semmi esélye éremszerzésre, ha óriásit javulna, talán bekerülhetne a döntőbe, de ez a maximum. Június 28. és július 2. között Netanyában lesz az ifi Eb, majd augusztus 23–28. között Indianapolisban az ifi-vb. Nándi mindkettőt megnyerheti, de legalábbis nagy a sansza az éremszerzésre. Szó sem volt szövetségi nyomásról, mi ketten határoztunk így – bizonygatja Plagányi, aki négy éve irányítja a siófoki születésű fiatalember felkészülését, méghozzá a rá jellemző megfontolt, hosszú távú gondolkodás jegyében.
– Feleannyit sem úszik, mint a kortársai. Amondó vagyok, serdülőkorban az energiája inkább a növekedésre fordítódjon, ne eddzen napi nyolc órát, ne ússzon húsz kilométert. 188-190 centi, tehát ideális a testmagassága, ehhez 72 kiló, szinte lebeg a vízen. Nem szándékom, hogy egy izomkolosszust, egy csatahajót neveljek belőle. Ha most kizsigereljük, agyonhajszoljuk, felnőttkorában hogyan tudok majd új ingereket adni neki? – kérdezi Plagányi, rácáfolva ezzel a nem egy fővárosi és vidéki klubban uralkodó mennyiségi szemléletre.
Trénere filozófiájával Nándi is teljes mértékben azonosul. – Zsolt bá’ mindig hangsúlyozza, nem sikeres ifiúszót akar nevelni belőlem, hanem felnőtt bajnokot. Azt nem merem mondani, hogy olimpiait, de ilyesmiről is szoktam álmodozni. Ez járt a fejemben akkor is, amikor 12 éves koromban el kellett döntenem, a focit vagy az úszást választom. Jól ment a játék a Siófok serdülőcsapatában, a jobbszélső és a jobbhátvéd posztján is, de az úszáshoz – talán nem mindenki hiszi el – nagyobb kedvet éreztem.
Aztán felköltöztünk előbb Érdre, majd Törökbálintra, mert Plagányi Zsolttal szerettem volna dolgozni. Most is Törökbálinton lakunk az édesanyámmal albérletben – bár az Eger igazolt versenyzője vagyok –, kettészakadt a család, az édesapám és a nővérem maradt Siófokon, de ezt az áldozatot meg kellett hoznunk a fejlődésem érdekében – mondja a magyar úszók által kevéssé favorizált „király kategória”, a 100 méter gyors csúcstartója. Akinek – nem meglepő módon – klubtársa, Cseh László a példaképe.
– Laci csodálatos úszó, de még csodálatosabb ember. Rengeteget segít, bátorít, kijavítja a mozgásomat; a szakmai féltékenység hiányzik belőle. Óriási szerencsém, hogy mellette készülhetek nap mint nap. Az indianapolisi ifi-vb-ig még hátravan négy hónap, azért dolgozom, hogy ott majd 47-tel kezdődő időt ússzak, azaz megjavítsam a 48.64 másodperces felnőttcsúcsomat. Nem bánom, hogy a pesti vb-n csak a váltókban indulok, a csúcsformámat Indianapolisra időzítjük a mesteremmel. Magyarország még nem szerzett érmet az eddigi öt ifjúsági világbajnokságon, most tőlünk – Milák Kristóftól, aki pillangóban és 200 gyorson szerepel, és tőlem – várják a szövetségben az áttörést – teszi hozzá.
Aztán 2020-ban, Tokióban – immár felnőttként – akár még egy áttörés jöhet. Magyar férfi úszó 1936, Berlin óta nem nyert olimpiai aranyat – akkor Csík Ferenc diadalmaskodott – a király kategóriában. 84 év elteltével már nagyon itt lenne az ideje…