– Áprilisban, a Skjern elleni BL-búcsú után „Auf wiedersehen!” rigmussal küldték haza a veszprémi drukkerek, májusban kifütyülték az arénában, miután elvesztette a bajnoki döntőt a csapatával. A vb-bronzérmes Szlovénia kiejtése után hogyan esik azt hallani, amikor skandálják a nevét? Érez elégtételt?
– Nem, eszemben sincs. Aki valaha megfordult a sport világában, az ismeri a szurkolók lélektanát. Ha siker van, szeretnek, a nevedet kiabálják, közös fényképet, szelfit akarnak veled készíteni, de ha fordul a kocka, akkor kíméletlenül elmondják a véleményüket. Én csak azt sajnálom, ha a bíráló nincs tisztában az események hátterével, azzal, hogy mi vezetett a kudarchoz. De ha megengedi, akkor inkább a sikerről beszélnék. Most van mit ünnepelni, kisebb csodát vittünk véghez a szlovének ellen.
– Csodának tekinti a vb-bronzérmes Szlovénia kiejtését?
– Inkább azt mondom, hogy szinte csoda kellett a szlovénok kiejtéséhez. Előzőleg mindenki lesajnált minket, alig adtak húsz százalék esélyt a továbbjutásra, de a játékosaink megmutatták, hogy hatalmas szívük van, és nagyon tudnak küzdeni. Rengeteg nehézségünk volt, a koperi meccs előtt megbetegedett Bartók Donát, a visszavágó előtt vírus söpört végig a csapaton, Bodó Richárd és Juhász Ádám sem volt teljesen egészséges a meccs alatt, és nemrég tért vissza a sérülése után Lékai Máté.
– Viszont számíthatott a két nagy öregre, Ilyés Ferencre és Nagy Lászlóra. Nélkülük is sikerült volna a bravúr?
– Nem valószínű… Rengeteget segítettek a csapatnak, és én is bármikor számíthattam rájuk.
A svéd szakember a selejtező visszavágóján is ezer fokon égett
Fotó: Havran Zoltán
– Rá tudja őket beszélni a folytatásra?
– Ez majd kiderül…
– Meglepték a szlovénok a visszavágón?
– Az ötgólos hátrány tudatában rohanniuk kellett, mi tudatosan próbáltuk lassítani a játékot. Ez volt a legnagyobb esélyünk, sőt: ez volt az egyetlen esélyünk.
– Leszámítva azt a két meccset, amit a szerb válogatott élén töltött flensburgi edzőként, ez volt az első szezonja, amikor két posztot is betöltött: Veszprémben és a válogatott mellett is dolgozott. Nem lenne egyszerűbb csak az egyiket vállalnia?
– Amíg össze tudom egyeztetni a feladatokat, nem időszerű a kérdés. Ugyanakkor rengeteg tanulsággal szolgált az idény. Nehéz volt hozzászokni ahhoz, hogy olyan játékosokat készítek fel a válogatottban, akik a klubcsapatom riválisánál szerepelnek. A jövőben ebben nagyobb lesz a tapasztalatom.
– Hol, hogyan töltődik fel az új szezon előtt?
– Hazamegyek Svédországba, sétálok a tengerparton, járom a természetet. Fel kell töltenem az akkumulátorokat, mert nehéz szezon elé nézünk. Például játszunk egy világbajnokságon.
Lesz prémium
Ahogy arra utalt a kapitány, Nagy László nélkül aligha sikerült volna legyőzni Szlovéniát. A jobbátlövő kijelentette, csak akkor térne vissza a vb-re, ha megsérül hét-nyolc játékos a posztján, majd „félkomolyan” hozzátette: – Meglátjuk, mi lesz, de egyelőre elég volt… Lékai Máté teljesen elkészült az erejével a meccs végén. – Csak a szívem vitt előre, alig kaptam levegőt, de éreztem a felelősséget, tudtam, hogy a csapat élére kell állnom – nyilatkozta a veszprémi irányító. Balogh Zsolt a rutinos játékosokat méltatta, a szegedi átlövő szerint az Ilyés–Nagy tandemnek rengeteget köszönhet a válogatott. A kézilabda-szövetség szakmai alelnökét, Marosi Lászlót nem lepte meg a válogatott teljesítménye. – Szinte végigkövettem a csapat felkészülését, jó volt viszontlátni a pályán a begyakorolt elemeket. A sikerhez kellett a csapat, és kellett a felkészült kapitány is – mondta Marosi, aki elárulta, a vb-kvalifikáció kiharcolásáért prémiumot oszt szét a szövetség a csapattagok között.
