Fucsovics Márton meggyőző játékkal jutott túl az első fordulón az ausztrál nyílt teniszbajnokságon. Ahogy reméltük, sőt ahogy vártuk, tegyük hozzá. Fucsovics ugyanis 2018-ban magasra emelte a lécet, éppen Melbourne-ben bejutott a nyolcaddöntőbe – ahol minden idők legjobbja, Roger Federer állította meg –, a világranglistán pedig a nyolcvanadikról a harmincötödik helyre lépett elő, s kimondott célja, hogy bekerüljön az első húszba.
Fucsovics Márton ma már messze nem csupán az első számú magyar férfi teniszező: világszerte az egyik legismertebb magyar sportoló; e körben talán csak Babos Tímea, Hosszú Katinka és Gulácsi Péter említhető vele egy napon. Ennél fogva igazodási pont, megkerülhetetlen tényező, nem hagyható figyelmen kívül, amit mond, ahogy cselekszik.
Nem véletlen, hogy a Magyar Teniszszövetség körül idestova fél éve húzódó perpatvar az ő megnyilvánulásával, a korszellemnek megfelelően Facebook-üzenetével kezdődött. Később aztán okosan, sőt helyesen kivonta magát az egyre jobban elmérgesedő, olykor nemtelen eszközök bevetésétől sem mentes küzdelemből.
A minap azonban ismét csatasorba állt. Az Australian Open rajtja előtt két nappal – Babos Tímeával egyetemben – megüzente Melbourne-ből: őt aztán nem lehet megvenni, amíg a jelenlegi vezetőség regnál a szövetségben, nem játszik a magyar válogatottban, a Davis-kupa-csapatban, ezért február elején a németek elleni mérkőzést is kihagyja.
A karakánnak tűnő kinyilatkoztatást erősen árnyalja, hogy Juhász Gábor, aki a szövetséget képviselte a tárgyalásokon, elárulta, többször egyeztetett Babossal és Fucsoviccsal, illetve a menedzsmentjükkel, s szerinte az anyagiakon hiúsult meg a megállapodás.
Nem tudunk, nem is akarunk igazságot tenni, hiszen nincs első kézből kapott információnk a tárgyalásokról. Juhász Gábor ama kijelentése azonban – miszerint a versenyzők múlt szombati Facebook-posztja után minden jogi és erkölcsi alapja megvolna a tárgyaláson elhangzott adatok kiteregetésére – elgondolkoztató, sőt méltányolandó.
Ha nem kér a szövetség mostani vezetéséből, ha nem vásárolható meg a lojalitása, de ha – miként hangoztatja – a válogatottság szívügye, Fucsovics Mártonnak volt más választása.
Ha már mindenképpen rá akart pirítani a szövetségre, azt is mondhatta volna: nem tárgyal senkivel, nem is kíváncsi senkire, de játszik a Davis-kupa-csapatban. Ingyen. Így arathatott volna egyértelmű erkölcsi győzelmet. Ehelyett hagyta magát lerántani a mocsárba, ahol nem fehér ruhában, nem egyértelmű szabályok és olykor a bíró szemhunyásával zajlik a harc, s a nézők alig tudják eldönteni, kinek érdemes szurkolni.
Ez nem az a meccs, amelyre Fucsovics termett.