„Azért ne feledkezzünk meg Bernd Storckról sem, aki a franciaországi Európa-bajnokságon dirigálta válogatottunkat, a mester megérdemel egy tapsot” – hívta fel valamennyiünk figyelmét csütörtök este a Nemzeti Színházban Csányi Sándor, az MLSZ elnöke, és a taps fel is csattant, jóllehet a német szakember nem volt ott a nézőtéren. (Úgy tudjuk, nem esett jól neki, hogy nem került be az első háromba az év edzője választáson, ezért maradt távol.)
Valóban, sokan furcsálltuk, hogy miközben a válogatott megnyerte kategóriáját, az újságírók megfeledkeztek arról a szakvezetőről, aki – betetőzve Dárdai Pál munkáját – kijuttatta az Eb-re, s ott csoportgyőzelemre vezette labdarúgó-válogatottunkat.
„Csak három hely van a dobogón, hál’ Istennek számos sportág képviselői értek el sikereket, össze is vonták a szavazásnál az edzőket és a szövetségi kapitányokat, úgyhogy el kell fogadnunk az újságírók döntését” – mondta a Magyar Időknek Lovrencsics Gergő, az Eb-nyolcaddöntős magyar labdarúgó-válogatott egyik, a Nemzeti Színházban jelen lévő játékosa. „Azt azonban bevallom, én is az első háromba vártam a kapitány urat, de ezt hozta az élet. Mi pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy ő mit tud, mit tett, számunkra ő a győztes.”
Lovrencsics még arról is beszélt, hogy akkor csapta meg őket Franciaországban a történelem szele, amikor kifutottak a Nouveau Stade de Bordeaux gyepére – bár ő sérülése miatt csak a kispadig futott… –, és az Ausztria elleni nyitányon szembetalálták magukat a tízezer magyar szurkolóval.
„Ahogy otthonról is elkezdtek érkezni a hírek a nagykörúti örömünnepről, nekem már megfordult a fejemben, hogy ott lehetünk az Év csapata választás dobogósai között…” – árulta el a ferencvárosi szélső.
Gera Zoltán – aki egyéni díjat is kapott az Év góljának szerzőjeként – is beszélt érzéseiről. „Az Európa-bajnokság időben megelőzte a riói olimpiát, s tudtuk, hogy több sportágban is aranyesélyeseink vannak, így nem igazán mertünk arra gondolni, hogy mi leszünk az Év csapata. És mégis… Különleges számomra ez az elismerés, hiszen olimpiai bajnokokat előztünk meg a szavazáson. Ez is mutatja, mennyire vágytak a sportszerető magyarok arra, hogy végre a labdarúgók is kitegyenek magukért.”
Kulcsár Győző, a versenyzőként négyszeres olimpiai bajnok, majd később edzőként három olimpiai aranyérmest – legutóbb Szász Emesét – gardírozó párbajtőr-mesteredző, akiről kevesen tudják, hogy – még ha időben elcsúszva is – a futballtörténelem egyik legnagyobb alakjának, Silvio Piolának volt a klubtársa a Pro Vercelli szakvezetőjeként, a rá oly jellemző módon karakteres véleményt fogalmazott meg.
„Én már akkor kiakadtam, amikor 2007-ben Szávay Ágnest hozták ki győztesnek, akivel az égvilágon semmi bajom nincs, de abban az évben Kovács Katalin kajakban nyert egy rakás vb- és Eb-aranyat, mégis csak második tudott lenni, Áginak pedig az volt a legjobb eredménye, hogy bejutott a US Open negyeddöntőjébe, a világranglistán pedig a 13. volt. Igen, a nagy pénzeket megmozgató, és esetleg nézettebb sportágakat alaposan felértékelik a választásoknál. A most csapatban győztes futballistáinknak gratulálok, de kicsit ideges leszek, amikor azt hallom, hogy tőlük nem remélhető olimpiai, világ- vagy Európa-bajnoki aranyérem. Ugyan miért nem, le van fektetve a világversenyek szabályzatában, hogy magyar labdarúgók nem nyerhetnek? Szóval, én inkább egy különdíjat adtam volna a válogatottnak, és Storck mesternek is, de a komoly versenyben az olimpiai bajnokokat, s az edzőiket díjaztam volna” – vélekedett a Nemzet sportolója, a csütörtök este életműdíjjal elismert szakember.
S ha elfogadni nem is kötelező az álláspontját, legyinteni semmiképpen sem szabad rá.