– A jelenlegi portugál keretből akad-e olyan játékos, akit személyesen is ismer?
– Nyáron még igennel válaszolhattam volna erre a kérdésre, hiszen Ricardo Carvalho a csapattársam volt a Portónál, ám ő a nyáron elköszönt a portugál válogatottól. Harmincnyolc évesen, Európa-bajnokként, azt gondolom, megtehette. A jelenlegi szövetségi kapitányt, Fernando Santost viszont személyesen is ismerem, Bobby Robson távozása után ő vette át a Portót. Intelligens, felkészült edző, sajnos nem dolgozhattunk együtt, mert én éppen a sérülésemből lábadoztam.
– S volt-e a maiak közül olyan tehetség, akinek már akkor nagy jövőt jósoltak?
– Pepét és Quaresmát már akkoriban emlegették, ma már pontosan tudjuk, nem alaptalanul. Utóbbi hozta divatba a látványos „rabonát”, amikor valaki a szélről az egyik lábával a másik mögött, külsővel adja be a labdát.
– Gyakran elszalasztott lehetőségként hozzák szóba önnel kapcsolatban a Portót, a portugál futballt. Ön is így érzi?
– A sérülésem valószínűleg megfosztott a még szebb karrier lehetőségétől, de én tényleg csak a szépre emlékezem, csodálatos éveket töltöttünk Portugáliában. Jellemző, hogy a sérülésemhez is fűződik egy kedves emlék. Bár még csak sántikáltam a műtét után, Bobby Robson azzal köszönt el tőlem, hogy fél év múlva találkozunk Barcelonában, ahová edzőként szerződtették. Nem a levegőbe beszélt, amikor eljött az ideje, megkeresett, csakhogy velem együtt száz futballistát ajánlottak a menedzserek a Barcának. Végül Fernando Coutóra esett a klub választása.
– Korábbi csapattársaival tartja a kapcsolatot?
– Az idősebb Joao Pintóval és Rui Barrossal, akik a felnőtt csapatnál dolgoznak pályaedzőként.
– Kapott meghívót a szombati meccsre?
– Szert tehettem volna tiszteletjegyre, de úgy döntöttem, inkább itthonról szurkolok. Nem feledkeztek meg rólam, portugál újságírók is kerestek már.
– S mit mondott nekik?
– Ugyanazt, amit itthon. Volt alkalmam a Luz-stadionban játszani, forró hangulatra készülhetnek a mieink. Sokat emlegetik az Európa-bajnoki csoportmeccset. Hatalmas különbség, hogy akkor húszezer magyar szurkoló biztatta a mieinket, akik szinte hazai pályán érezhették magukat. Lisszabonban nem ez lesz a helyzet. Továbbá az Eb-n a portugálok nem erőltették a győzelmet, beérték döntetlennel, most viszont nekünk fognak ugrani. Bár a kijutási esélyeink érdekében nyernünk kellene, én a döntetlennel is elégedett lennék.
– Arról már nem is szólva, hogy a magyar válogatott alaposan átalakult az Eb óta. Előnyére?
– Király Gábort és Juhász Rolandot nehéz egyik évről a másikra pótolni, ráadásul sokan hiányoznak sérülés és egyéb gondok miatt. Megértem, hogy ebben a helyzetben a szövetségi kapitánynak szüksége volt egy megbízható, rutinos középhátvédre. Vinícius Paulónak a tudása alapján kétségtelenül helye van a válogatottban, én azonban jobban örülnék, ha tehetséges magyar labdarúgók kapnának esélyt. Igaz, el kell ismerni, nem mondhatjuk túlzottan szélesnek a kapitány választási lehetőségeit.