A harmincadik évét a napokban betöltő, olimpiai ezüstérmes Balogh Csaba (képünkön) nehéz, mégis megkönnyebbüléssel járó döntést hozott: az aktív sakkozással ugyan nem hagy fel, de a profi pályafutását lezárja. Egy kiváló, rokonszenves játékossal lett tehát szegényebb a magyar sakkozás, ugyanakkor egy eltökélt, tettre kész szövetségi kapitánnyal gazdagodott. A szövetség elnöksége, ne hallgassuk el, Portisch Lajos ellenében választotta meg a felnőttválogatott szakvezetőjének; ami szentségtörésnek tűnhet, ám minden idők legeredményesebb magyar sakkozójának talán nem kellett volna megvárni a nyolcvanadik életévét ahhoz, hogy megérlelődjön benne a döntés: kapitányként segítene szeretett sportágának. Legmélyebb tiszteletünk mellett sem kívánjuk felkorbácsolni az indulatokat a nyolcszoros világbajnokjelölt, olimpiai bajnok kiválóság körül, mert égetőbb kérdés, hogy Balogh Csaba képes lesz-e egységet teremteni és eredményt elérni a széthúzás és lecsúszás jeleit mutató magyar sakkozásban.
A sportág berkein belül köztudott, hogy neves elődje, Polgár Judit részben azért fogadta fel az ENSZ felkérését és lett „UNWoman” esélyegyenlőségi nagykövet, mert azt érezte, hogy a férfi-sakkválogatott kapitányaként nem tudja elérni a kitűzött céljait. A 2016. évi sakkolimpián a magyar csapat – Lékó Péter nélkül, aki máig megmagyarázatlanul lemondta a szereplést – csupán tizenötödik lett, ami után úgy tűnt, elemeire hull a gárda. Lékó nem beszélt a további terveiről, Rapportnak sohasem volt szívügye a válogatott, Almási Zoltán és Balogh a visszavonulását fontolgatta, Berkes Ferencnek pedig ellentmondásos a viszonya a szövetséggel.
Ebben a helyzetben vállalta el a csapat irányítását Balogh Csaba, akitől először arra kértünk magyarázatot, hogy ilyen fiatalon miért hagyott fel a versenyzéssel.
– Több oka is van. Egyrészt mások példáján is láttam, és magam is úgy éreztem, hogy ha éjjel-nappal dolgozom, akkor betörhetek a 2700-nál magasabb Élő-pontszámú nagymesterek klubjába, de ettől gyökeresen semmi sem változik meg, nem kapnék meghívást a pénzdíjas szupertornákra. Másrészt a vállalkozásaim szerencsére egyre jobban működnek és egyre több időmet lekötik. Harmadrészt a sakkozás, különösen a válogatott szerepléssel járó nyomás kicsit kikezdte az egészségemet. Végül a számítógépes elemzéseken, végtelen varikon alapuló mai sakkozás már nem jelent akkora örömet, mint amikor a sakk még művészet volt – felelte, azon véleményét sem véka alá rejtve, hogy a hasonló problémákkal küzdő fiataloknak azt javasolja: ne tegyenek föl mindent a sakkra.
A korábban említett okok miatt Balogh Csabára kapitányként szinte lehetetlen küldetés vár, de ő derűlátó.
– Beszéltem már minden érintettel, és bízom benne, hogy Lékó, Rapport, Almási és Berkes is vállalja a válogatottságot. Ők alkotnák a csapat magját, melléjük kell megtalálni az arra érdemes tehetségeket. Ha nem bíznék bennük és magamban, nem vállaltam volna a feladatot – mondta.
