A Diósgyőr a 11., kiesést jelentő helyen áll a labdarúgó NB I-ben, és szombaton az éllovas Videoton otthonába látogat. Mi tagadás, nem túl jók a miskolciak túlélési esélyei. Ilyenkor csak az összefogás segíthet, a meglévő – nem túl bőséges – erőforrások koncentrálása. Meg a legendás diósgyőri szív.
Ehhez képest mikor jelentse be távozását a klub legjobb játékosa, a 42-szeres válogatott Elek Ákos, ha nem most? Tősgyökeres borsodi, bánrévei srácként, csapatkapitány létére. Akinek példát kellene mutatnia, együtt kellene hullámsírba szállnia a süllyedő hajóval, ahogy Smith commodore, a Titanic kapitánya tette. Elek ehelyett elment Kazahsztánba, lelkifurdalás sem bántja, sőt, ahogy a Nemzeti Sportnak ecsetelte, jól érzi magát a bőrében. Ha valakit kétségek gyötörnének, ezeket gyorsan eloszlatja, új szerződése „szakmai és anyagi szempontból egyaránt előnyös”. Hála istennek, már aggódni kezdtünk.
Most lehetne azzal érvelni, hogy modern idők járnak, ma már avítt fogalom a klubhűség (Elek 28 éves fejjel harmadszor szerződik külföldre, volt már alkalma megszedni magát Törökországban és Kínában is), meg azzal is, hogy maradiak vagyunk.
Lehet. Persze akkor Totti is maradi? Vagy mondjuk Bánki József az volt?
1989-et írtunk, a Fradi éppen második lett az NB I-ben, két ponttal a Honvéd mögött, Dodó élete legjobb szezonját futotta. Lejárt a szerződése, és a katonacsapatnak szüksége volt egy irányító középpályásra. Egy langymeleg nyári délelőttön csöngettek az őrmezei lakótelepi lakás ajtaján, Kozma Mihály, a kispestiek szakosztályvezetője volt az. Rögtön rátért a lényegre, három és fél millió forintot ígért Dodónak, ha aláír a Honvédhoz. Abból a pénzből Bánki három olyan öröklakást vásárolhatott volna, mint amilyenben lakott, és amelynek még évekig törlesztenie kellett a részleteit. Dodó mégis nemet mondott. Kozma kétségbeesetten rimánkodott: „Nincs ember, aki egy ilyen ajánlatot visszautasítana, mi kellene ahhoz, hogy Kispestre gyere?” „Az, hogy elaludjak a hármas metrón, és csak a végállomáson, Kőbánya-Kispesten ébredjek fel” – így a válasz.
Másnap Bánki bement az Üllői úti klubházba, és félmillióért, a Kozma által kínált summa egyhetedéért aláírt.