1995. november 19-én Nevio Scala, a Parma edzője a sérült Luca Bucci helyén nem a második számú kapust, Alessandro Nistát védette, hanem a 17 éves Gianluigi Buffont. A nyurga srác bemutatkozása a Serie A-ban jól sikerült, a mezőny legjobbjaként a La Gazzetta dello Sport 8-asra értékelte teljesítményét. Elkezdődött egy máig is tartó, páratlan karrier.
Amely csütörtökön ugyan még nem fejeződött be, de leghosszabb, sikerekben leggazdagabb fejezete lezárult. Buffon sajtóértekezleten jelentette be, hogy a szombati, Verona elleni hazai bajnokija lesz az utolsó mérkőzése a Juventus mezében. Hogy lesz-e még folytatás máshol, e pillanatban még maga a 40 éves legenda sem tudja, de máris hívják komoly klubok, amelyek közül – úgy hírlik – a Boca Juniors a legkomolyabb.
– Két hete még úgy voltam vele, hogy befejezem az aktív pályafutásomat, most azonban, hogy még egy negyvenéves veteránért is ilyen sokan érdeklődnek, el kell gondolkodnom. Jövő héten döntök – mondta mosolyogva Buffon, aki azért később a könnyeivel is küszködött.
Nem is csoda. Ez a 17 év, amit 2001-től a Juventus kapujában töltött, feledhetetlen volt. Neki is, de a szurkolóknak még inkább. Ezekbe a csodás évekbe belefért egy 974 percen át tartó, kapott gól nélküli bajnoki széria, amellyel rangelső a Serie A-ban. No meg tizenegy bajnoki cím, közte zsinórban hét, amely sorozat most is tart. Bajnoki meccseinek 44 százalékán nem kapott gólt – őrület! S ami keveseknek jut eszébe: 2012 óta Buffon az Olasz Labdarúgó Szövetség alelnöke – aktív játékos létére.
Buffon – akinek családneve olaszul bohócot jelent – olyannyira azonosult imádott klubjával, hogy amikor 2003-ban tizenegyes-párbajban elveszítették a Bajnokok Ligája döntőjét a Milannal szemben, a kapus hónapokig tartó depresszióba zuhant.
Nem öt, tizenhét évet töltött Torinóban a sármos legenda
Fotós: Reuters
Bár tegnap a Juvétól vett búcsút a sportember – akinek gyűjteményéből a BL-serleg most már örökre hiányozni fog –, e sorok írójának legmaradandóbb, Buffonnal kapcsolatos élménye a 2006-os, németországi világbajnoksághoz kötődik. Ahhoz a bizonyos duisburgi sajtóértekezlethez, amelyen ő képviselte a Calciopolitól megrázott, romjaiban heverő, teljesen esélytelen olasz válogatottat. Ahogy akkor Buffon beszélt, a rá jellemző lángoló tekintettel, úgy csak Napóleon szólhatott gránátosaihoz jó kétszáz évvel korábban az egyiptomi piramisok tövében.
Abban a pillanatban senki sem hitte volna, hogy a squadra azzurra három héttel később világbajnok lesz. Az egyetlen Gianluigi Buffon kivételével.
