Meglehet, Mark Spitz hét müncheni olimpiai aranyérme is közrejátszott abban, hogy a FINA egy évre rá, 1973-ban, Belgrádban megrendezte az első úszó- és vízilabda-világbajnokságot, ahol pólósaink a zseniális Gyarmati Dezső irányításával fel is álltak a dobogó tetejére. Úszóink az első Széchy-féle generációnak köszönhetően villantották meg oroszlánkörmeiket, Hargitay András megnyerte a 400 méter vegyest, Verrasztó Zoltán 200 méter háton második lett, s az ő kollekciójukat egészítette ki Gyarmati Andrea bronzával, ugyancsak 200 méter háton.
Két évre rá, Caliban „Hares” behúzta mindkét vegyest, „Csont” – polgári nevén Verrasztó Zoltán – a 200 hátat, pólósainktól ezúttal ezüstre futotta.
Ki hitte volna, hogy 1986-ig nem terem babér a mieinknek, akkor azonban Madridban az újabb Széchy-nemzedék tagjai, Darnyi Tamás (200 és 400 m vegyes), valamint Szabó József (200 m mell) tiszteletére háromszor is eljátszották a Himnuszt.
1991 januárjában, Perth-ben kiszakadt az aranyzsák: a szokásos Darnyi-dupla mellé Egerszegi Krisztina is odatett két győzelmet a két hátúszószámban, s Rózsa Norbert sem talált legyőzőre 200 méter mellen.
Magyarország úszóvilágbajnokai
Hargitay András (3), Verrasztó Zoltán, Darnyi Tamás (4), Szabó József, Egerszegi Krisztina (2), Rózsa Norbert (3), Kovács Ágnes (2), Cseh László (2), Gyurta Dániel (3), Hosszú Katinka (5). Ők tízen összesen 26 vb-arany gazdái.
Csakhogy 1994-ben, Rómában, a Foro Italicón jött a „sárga veszedelem”: a kínai nők letarolták a mezőnyt. Mindez azonban nem zavarta a mindkét mellúszószám aranyát begyűjtő Rózsát, s a csúcsra járatott női vízilabda-válogatottunkat.
1998, Perth: feltűnik Kovács Ági, megnyeri a 200 méter mellet, s Fukuokában megvédi címét.
2003, Barcelona – a férfivízilabda-válogatott tartja az esernyőt az úszók feje fölé.
2005-ben, Montrealban is a pólósok, csak éppen a hölgyek az aranyosak, no meg Cseh László, a veretes magyar vegyesúszó-hagyományok folytatója 400-on.
Két év múlva, Melbourne-ben arany nélkül maradunk, 2009-ben, Rómában viszont elkezdődik a Gyurta-éra: Dani első 200 mellen, Hosszú Katinka pedig 400 vegyesen – ekkor még nem Shane Tusup, hanem Dave Salo keze alatt.
2011, Sanghaj: folytatódik a Gyurta-saga, miként 2013-ban Barcelonában is, megspékelve a Hosszú-duplával 200 és 400 vegyesen, továbbá az immár Benedek Tibor dirigálta pólócsapat diadalával. Tavalyelőtt, Kazanyban Katinka a hős: a szokott vegyes duplával. De az igazi szenzáció Cseh Laci: tíz évvel Montreal után újra világbajnok, csak most 200 méter pillangón.
És most, Budapesten? Magyar szempontból a valaha volt legeredményesebb vb várható.
» Még több cikk a vizes vb-ről itt.
„Kicsit kiengedtem, hogy szorosabb legyen a verseny”
A magyar úszósport első világbajnoka, Hargitay András 1973-ban Belgrádban alig 17 éves volt a verseny idején, a fiatalkorúak szemtelenségével, ahogy ő fogalmaz, felelősségével és felelőtlenségével, de esélyesként állt a rajtkőre. Példaképe, az amerikai Gery Hall visszavonult, az új riválisok meg sem közelítették az ő formáját. Mire vízbe csobbant, a nemzetközi edzők már tudták, hogy ő nyeri a számot. Az edzője, Széchy Tamás jó előre megmondta nekik. „Tudtam, hogy esélyes vagyok, de valahol dolgozott bennem egy kis megilletődöttség. Na, az Öregben (Széchy Tamás beceneve – a szerk.) viszont nem. Mindenki körbevette, és kérdezték tőle, hogy mi lesz, ki nyeri a 400 vegyest. Mire ő: hát mi lenne, pár perc múlva megszületik a magyar úszósport első világbajnoki címe. És az Öregnek igaza lett, viszonylag simán győztem, utólag kicsit nagyképűnek tűnik, amit mondok, de kiengedtem a végén, hogy szorosabb legyen a verseny. Szemtelen voltam… Jól le is szidott az Öreg, mondta, hogy világrekordot is úszhattam volna. Én csak örültem a világbajnoki címnek” – nosztalgiázott Hargitay András.
A Gyárfás-éra utánpótlás, majd felnőtt szövetségi kapitánya határozottan állítja, ha korábban nem versenyez Amerikában, nem ismeri meg a közvetlen riválisait, talán nem is lett volna olyan sima a győzelme. „Széchy kezdetben nem erőltette az amerikai túrákat, versenyeket, Csanádi Árpád, aki akkoriban a MOB főtitkára és a Magyar Testnevelési és Sport Tanács tagja volt, győzte meg, hogy van értelme az amerikai útnak. Ha nem megyünk ki korábban, akkor biztosan nem nyerek bronzérmet az 1972-es müncheni olimpián. Nagyon kellett ez a tapasztalat” – mondta lapunknak az egykori kiváló úszó.
Belgrádban a 400 vegyes után várt még egy szám a 17 éves versenyzőre, de ő túlságosan feldobott állapotban volt, 200 pillangón már nem tudott nagyot alkotni. „Az 1-es pályára kerültem a döntőben, ráadásul rosszul jött ki az egyik fordulóm. Hát nem az én versenyem volt… Hatodik lettem, de képzelhetik, hogy mennyire szoros volt a befutó, az első és a hatodik között csak hat tized volt a különbség” – mondta az állatorvosként praktizáló sportember. Hozzátette, 20-30 évvel a belgrádi győzelme után tudatosult benne, hogy az egykori Nándorfehérváron szerezte meg a magyar úszósport első világbajnoki címét, s ez a mai napig büszkeséggel tölti el.