Az FTC szurkolói az első félidő lefújását követően üdvrivalgásban törtek ki a Nagyerdőben, pedig csapatuk 2-0-s hátránnyal vonult szünetre. Csakhogy a hangosbemondó ekkor közölte, hogy a Paks is ugyanennyire vezet az MTK ellen – bár a drukkerek a maguk eszközeivel nyilván követték az állást –, és mindenki tudta: a Fradi csak akkor nem bajnok, ha nem nyer, az MTK viszont igen.
Az idő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a második feltétel nem teljesül, így a zöld-fehéreknél megkezdődhettek az ünnepi előkészületek. Annál is inkább, mert az FTC tizenkét éve nem végzett az élen, és ilyen hosszú kihagyásra „békeidőben” még nem akadt példa: az 1949 és 1963 közötti tizennégy évben a rendszer ellenségévé kikiáltott klub örült, hogy túlélt, az 1913 és 1926 közti tizenhárom szezonból pedig többet beárnyékolt vagy fel is dúlt az első világháború. Legutóbb, 2004-ben is a Debrecen elleni találkozóval vált biztossá az elsőség, de micsoda különbség: akkor még önmagában a 3-1-es siker sem volt elegendő, az MTK-nak pontot kellett szereznie a fő vetélytárs Újpesttől. Most ezzel az 1-2-vel is célba ért a Fradi, mert az MTK Pakson 4-1-re elvérzett.
A Ferencvárosnál gyorsabban Európában csak a Paris St. Germain és az Olimpiakosz nyerte meg idén a francia, illetve a görög pontvadászatot, itthon pedig legutóbb 1999 tavaszán volt ilyen egyértelmű a kép; igaz, akkor ellentétes tónusokkal, hiszen az MTK 19 pontot vert a Fradira. További, sporttörténeti értékű különlegesség, hogy a Ferencvárost először vitte a dobogó tetejére külföldi edző. Thomas Doll már székfoglalójában egyedi és vonzó hangot ütött meg, aztán a tettei kezdtek beszélni. Miközben csapata 2014 és 2015 ősze között több mint egy éven át őrizte bajnoki veretlenségét, majd a 2015/16-os kiírásban már az első fordulóban az élre állt, és kilencszeres nyerő szériával rajtolt, a német tréner kijelentette, élete legjobb döntése volt Budapestre szerződni.
Bár szombaton az ünneplés első pillanatait az 1-2 mellett Ramirez 90. percben begyűjtött piros lapja is beárnyékolta, a fővárosi drukkerhad kórusban skandálta Doll nevét, ő pedig a pályán körbe gyűjtötte fiait, és mint utóbb kiderült, azt mondta nekik, ne a debreceni első félidőt nézzék, hanem a teljes szezont. Ő is így tett értékelésében: „Boldog vagyok, hogy bajnokok lettünk, mindent egybevetve megérdemelten győztünk. A 2016-os nagyszerű év volt, nagyszerű labdarúgást tudtunk bemutatni. Természetesen egy ilyen hosszú szezon nyomokat is hagy, sokszor küszködtünk sérülésekkel. Kicsi a keretünk, ezért sokkal jobban kell értékelnünk ezt a bajnoki címet. Vannak kívánságaim, ha egy csapat úgy játszik, ahogy mi, akkor az lenne a kérésem, hogy több néző látogasson ki a stadionokba. Biztos vagyok benne, hogy a Magyar Kupa elődöntőjében egy más Ferencváros lép majd pályára. Nagyon szép dolog, hogy egy hét múlva lesz az 50. születésnapom, és ezelőtt még a bajnoki címet is meg tudjuk ünnepelni. ”
Amióta világ a világ, eddig összesen huszonnyolc olyan nap volt, amelyen a Ferencváros futballcsapata bajnokságot nyert. A szombati lett a huszonkilencedik.
DVSC–Ferencváros 2-1 (2-0). Debrecen, 5658 néző, v: Farkas Á. Gól: Takács T. (28., 30.), illetve Sesták (62.). Kiállítva: Ramírez (90.).
Paks–MTK 4-1 (2-0). Paks, 700 néző, v.: Iványi. Gól: Bertus (17.), Szakály D. (24.), Strestík (55., öngól), Hahn (75.), illetve Strestík (50.)
Honvéd–Videoton 2-1 (1-1). Bozsik-stadion, 1000 néző, v.: Vad II. Gól: Eppel (31.), Vernes (93.), illetve Feczesin (33.). Kiállítva: Pátkai (90.).
Puskás Akadémia–Haladás 1-1 (1-1). Felcsút, 956 néző, v.: Kassai. Gól: Márkvárt (13.), illetve Gaál B. (34.).
Békéscsaba–Diósgyőr 0-0. Békéscsaba, 1500 néző, v.: Bognár.
Vasas–Újpest 3-2 (1-1). Illovszky-stadion, 1200 néző, v: Karakó. Gól: Ádám M. (13.), Könyves (73.), Hangya (91.), illetve Andric (20.), Lencse (78.).