Szögezzük le, ennek az összecsapásnak az eredményétől függetlenül ott vagyunk a legjobb tizenkettő között, ami máris várakozáson felüli teljesítmény a magyar válogatottól. De azért sokkoló volt végignézni a két csapaton, amikor felsorakoztak a kezdéshez: Jagupova, Udogyenko, Malasenko, Dorogobuzova egy-egy izomkolosszus, egy-egy terminátor a mi törékeny hölgyeinkhez, Dubeihez, Fegyvernekyhez, Vandersloothoz képest.
És sajnos a látszat ezúttal nem csalt: az erőfölény játékbeli fölénnyel párosult. Svitek mester 8-18-as állásnál időt kért, de mindhiába, tovább dübörgött az ukrán henger. Az ellenfél hármasai sorra ültek – összesen tizenegyet dobtak be, mi meg csak kettőt, s ez nem feltétlenül erő kérdése. A lepattanózás viszont annál inkább, ebben 49-32-re múltak felül bennünket, a leginkább mellbevágó a támadó lepattanók aránya volt: 18:5 oda. És minden, az ellenfél palánkja alatt megszerzett labda egy-egy újabb kosárszerzési lehetőség.
Istenigazából csak a Pécsről Diósgyőrbe igazolt Zele Dorina múlta felül önmagát 13 pontjával, a többiek átlagosan, vagy még úgy sem kosaraztak. A győztesektől Udogyenko 22, Malasenko és Jagupova 17-17 pontot szerzett, ez a trió még másoknak is sok gondot fog okozni.
– Kihoztuk a maximumot a meccsből – hangzott a stúdióból Iványi Dalma, a pécsi legenda meglepő értékelése. Azt azért még hozzátette: – A magyar kosárlabda rákfenéje, beleértve a férfiakat is, hogy nem szedjük a lepattanókat.
De vajon miért nem?
– Össze fogjuk kapni magunkat – mondta az M4 Sport riporterének mikrofonjába az irányító Megyesi Dóra. Mi is ebben bízunk.
Egyébként a szakma nem keseredett el az eredmény és a mutatott játék láttán. Török Zoltán, a bajnok Sopron klubtulajdonosa érdeklődésünkre józanul vont mérleget még a Szlovákia-Olaszország meccs előtt.
– Ezt a meccset elvesztettük, jelentős volt a különbség a két válogatott között. Azt kell néznünk, honnan verekedte fel magát ez a csapat. Két éve hazai pályán betliztünk, most viszont benn vagyunk Európa legjobb tizenkét együttese között, s kedden a nyolc közé jutásért játszunk, nem is esélytelenül. A két lehetséges ellenfél közül a szlovákokat háromszor egymás után megvertük, és az olaszok sem legyőzhetetlenek. Még kimondani is hátborzongató: egyetlen győzelemre vagyunk attól, hogy kijuthassunk a jövő évi világbajnokságra, ami 1998-ban fordult elő velünk legutóbb. Tudniillik az Eb-ről öten kvalifikálnak a vb-re, s ha bekerülünk a nyolc közé, az a szerencsés ötödik akár mi is lehetünk!
Ha viszont kedden kikapunk, akkor egyetlen nyert meccsel mehet haza a válogatott. Jókora különbség…