– Ilyesmi is elvétve fordul elő: a helyzetre tekintettel a magyar szövetség elnöksége semmiféle magasba szökő célt nem tűzött ki az Eb-re, a legjobb hatba kerülést mindenki bravúrként könyvelné el. Ön most, a rajt előtt aláírná előre a hatodik helyezést?
– Dehogy írnám alá! Az nem kétséges, hogy be kell kerülnünk a második csoportkörbe, ott pedig már meccsről meccsre haladunk, de előzetesen hogyan lehetnék elégedett a hatodik hellyel? A lengyel válogatottal két világbajnokságon is negyedikek lettünk, de ott, az adott pillanatban ez egyszer sem tett boldoggá, mert az ember nem hatodik vagy negyedik helyezésekre vágyik, hanem győzelmekre. Pár évvel később persze büszkén gondolhatunk vissza egy-egy negyedik helyre is, de most, az Eb előtt még másról kell ábrándoznunk.
– Úgy is, hogy öt kulcsjátékosa is kivált a csapatból?
– Igen, úgy is, sőt, ez az öt akár hat is lehet. Az ember minden reggel új napra ébred, ami váratlan fordulatokat tartogathat; ma például kiderült, hogy Triscsuknak fáj a válla, tehát előfordulhat, hogy az öt kiesőből hat lesz. De a magyar kézilabdázás erejét mutatja, hogy így is arról beszélgetünk: bizakodva indulunk az Eb-re, és ott meccseket szeretnénk nyerni. Szerintem a világ egyetlen válogatottja sem lenne képes arra, hogy öt alapjátékosa nélkül Romániában győzze le Romániát. Mi ezt múlt vasárnap megtettük, és én ezért nagyon büszke vagyok a csapatra. Megnézném, hasonló helyzetben akár a norvégok is mire mentek volna. Úgyhogy én most is arra koncentrálok, hogy maradt még tizenhat kiváló játékosom. Közben persze azért is fohászkodom, hogy több sérülés ne történjen már.
– Az edzők eltérően vélekednek arról, hogy lábadozó sportolót benevezzenek a világversenyre, vagy ne kockáztassanak, se az egyén, se a csapat miatt. Ön hogyan gondolja?
– Ez az adott helyzettől és játékostól, az ő állapotától is függ. Összességében azt vallom, a válogatott is egy családot alkot, amelynek a pillanatnyilag sérült játékosok is tagjai. Ha látok esélyt a bevetésükre, ott tartom őket a keretben.
– Már Magyarországra szerződésekor úgy fogalmazott, ha a magyar válogatott jó napot fog ki, verhetetlen. Ez erre a tartalékos keretre mennyiben igaz?
– A sérülésekben kereshetnénk kibúvót, mentséget a felelősség alól, de én inkább a kihívást, a lehetőséget látom ebben. Az előbbi, ön által idézett mondatot azzal folytattam, hogy azokra a mérkőzésekre kell kitalálnunk működő automatizmusokat, amikor egyénileg nem brillírozunk, most is ezen vagyunk. Az edzéseken olyan koncepciókat dolgozunk ki, amelyekhez bármikor hozzányúlhatunk. Ettől még az Eb-n nem lenne óriási meglepetés, ha egy nagyszerű mérkőzést egy gyengébb követne, de bárkitől is kapunk ki bárhogyan, én leszek a legkritikusabb magunkkal szemben. A szurkolóktól viszont azt kérem, szeressék és támogassák a csapatot.