„Az UTE felkínálta a szerződést, én pedig elfogadtam, de ebben nincs olyan kötelezettség, hogy négy évig mindenképpen vívnom kell. Nem hiszem, hogy most kellene eldöntenem, biztosan kitartok-e Tokióig. Ahogy haladunk előre, majd látni fogom, van-e még keresnivalóm. Most, hogy megnyertem a magyar bajnokságot, úgy érzem, van, az évek azonban kétségkívül ellenem dolgoznak. Természetes, hogy itthon a fiatalok már pályáznak a helyemre, és a hazai rangsorban az első kettő között kell lennem, hogy a világversenyeken továbbra is biztos csapattag lehessek” – mondja Mohamed Aida, aki az eddigi hat olimpiai részvételével hármas holtversenyben áll a magyar örökrangsor élén; az ugyancsak vívó Gerevich Aladárral és a szörfös Gádorfalvi Áronnal. Utóbbi Tokióban ugyancsak lehagyhatná a hétszeres olimpiai bajnok kardozót.

Mohamed Aida örökifjú
Mohamed Aida már 1993-ban, 17 évesen egyéni vb-ezüstérmes volt, a világbajnokságokról van öt bronza is, csapatban Európa-bajnok, s a tavalyi, montreux-i Eb-n egyéniben a harmadik helyen végett. Idén júniusban a toruni Eb-n nyolcadikként zárt, s a nyolcaddöntőben azt az orosz Inna Gyeriglazovát ejtette ki, aki két hónappal később megnyerte az olimpiát. „Amikor az Eb-n legyőztem, odajött hozzám az edzője, és elárulta, tőlem tartottak a leginkább. Jól esett ezt hallani, mert azt szűrhettem le belőle, hogy még mindig a legjobbak között könyvelnek el. Aztán a sors úgy hozta, hogy az olimpián a tizenhat között éppen az orosz lánytól kaptam ki, de aznap senki sem bírt vele” – említi az UTE versenyzője.
Mohamed Aida bevallása szerint Rio után a megszokottnál hosszabb szünetet tartott, de a bajnokságra tisztességesen felkészült: „Már elkezdődött a világkupa-sorozat, túl vagyunk egy tatai edzőtáboron is, a hét végén pedig utazunk a torinói Grand Prix-re. Nem tagadom, kicsit hízott a májam, hogy megnyertem az ob-t, kimondottam élveztem a vívást, és ezt az érzést szeretném átmenteni a nemzetközi versenyekre is.”
Érdekesség, hogy a csapatversenyeken együttesünkben már nem Mohamed vívja a sorsdöntő utolsó asszót. „Nyilvánvaló, hogy új csapatot kell építeni, és a fiatalabbak kondiban jobbak. S a minden tekintetben sokat fejlődő Kreiss Fanni megérett a befejező ember szerepére. Jómagam húsz éven keresztül cipeltem ezt a terhet, ami, utólag belegondolva, nem volt szerencsés. Az utolsó emberen túl nagy a nyomás, s ha olykor más a felállásunk, talán még többet tehettem volna a csapatért.”
Azért a csapatért, amely Mohameddel és a nála egy évvel fiatalabb Knapek Edinával így is hatszor állt Eb-dobogón, a pekingi olimpián pedig a negyedik lett. A már a Honvéd szakosztályvezetőjeként dolgozó, Rióba úgyszintén kijutott, egyéniben vb-bronzérmes Knapek úgy döntött, egy-két évet még ő is eltölt a páston. Az első hazai válogatót úgy nyerte meg, hogy a döntőben éppen Mohamedet verte, aki aztán az ob-n az elődöntőben visszavágott; a jelek szerint mindkét, az életben édesanyaként is helytálló versenyző állja a fiatalok rohamát.
Ami a sportágban korántsem szokatlan, s a régmúltban különösen nem volt az. Gerevich Aladár utolsó olimpiai aranyát 1960-ban, Rómában 50 évesen nyerte, csapatban. A kétszeres olimpiai bajnok tőröző Elek Ilona 1952-ben, Helsinkiben 45 évesen még ezüstérmes volt. S friss emlék, hogy Rióban Imre Géza 41 évesen végzett a második helyen a párbajtőrözők versenyében, tavaly pedig Moszkvában világbajnok lett. Mivel Mohamed Aida legalább tíz évet nyugodtan letagadhat, Tokióban egészen fiatal lesz.
Szabó Bence: kárpótolt a sors
Arról már beszámoltunk, hogy a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) múlt vasárnapi moszkvai kongresszusán Budapest elnyerte a 2019-es olimpiai kvalifikációs vb rendezését, de nem ez volt az egyetlen nagy magyar sportdiplomáciai siker. A MOB-főtitkári posztról a minap közös megegyezéssel távozott, gyakorlatilag menesztett Szabó Bence bekerült a FIE végrehajtó bizottságába, amelynek tizenhat év után van újra magyar tagja. „Nehéz napokon vagyok túl, és most úgy érzem, hogy az engem ért igazságtalanságért kárpótolt egy kicsit a sors” – nyilatkozta a kétszeres olimpiai bajnok.