– Volt egy pillanat, amikor érezte, hogy megtörtént a baj? Vagy először csak kicsit fájt a térde, egy idő után viszont már nagyon?
– A birminghami fedett pályás világbajnokság után elkezdtem egy új alapozást, és az egyik edzés után éreztem, hogy valami gond van. Az edzés közben nem volt semmi előjele, nem roppant meg a térdem vagy ilyesmi, amikor azonban kihűlt az izomzatom, hirtelen elkezdett fájni a térdem. Egy héttel a vb után Portugáliában még megnyertem a téli dobó Európa-kupát is, a probléma ezután jött elő, s mivel a fájdalmaim nem múltak, egyre kevesebb munkát tudtam elvégezni, ami a következő hónapokban az eredményeimen is meglátszódott. Így aztán meg kellett hoznom a döntést, hogy a felépülésem érdekében idén már nem indulok több versenyem, tehát az Európa-bajnokságon sem. Nagyon nehéz döntés volt, a tizennyolc éves versenyzői pályafutásom alatt soha nem kerültem ilyen helyzetbe, ám az rengeteg erőt ad, hogy a klubom és a Magyar Atlétikai Szövetség is mellettem van.
– Konkrétan mit állapítottak meg az orvosok?
– Összetett a probléma, mondhatjuk, hogy egy láncreakció, ami a gerincből, derékból indul. A nagy farizom működése kikapcsol, ez hozza magával, hogy a négyfejű combizom átveszi a teljes terhelést, túlfeszül az egész rendszer, és húzza a térdemet, ami ezért kezdett el fájni. Műtétre nincs szükség, de sajnos időbe telik, amíg teljesen meggyógyulok. Gyógytornára járok, még jobban meg kell erősítenem a törzsizmokat is, hogy úgymond visszakapcsoljuk a nagy farizom működését és láncszerűen minden visszaálljon.
– Hogyan alakult át a napi programja? Fél órával tovább alhat?
– Éppen ellenkezőleg: amíg eddig kilenc vagy tíz órára mentem az edzésekre, most sokszor nyolckor kezdődik a gyógytorna. Így azonban délelőttönként még el tudok járni konditerembe, felsőtestre erősíthetek, szóval a fekve nyomás és a húzódzkodás továbbra is a mindennapjaim részre. A lábamat azonban még nem terhelhetem, csak később, eleinte pici szökdelésekkel, kocogással, a súlyzós guggolások pedig még odébb vannak. Ami újdonság az életemben, hogy délutánonként heti háromszor besegítek a legkisebbek, a nyolc–tizenkét évesek edzésbe, amit nagyon élvezek, ügyesek és aranyosak a gyerekek. Vagyis változatlanul ott vagyok a dobópályán, csak most nem edzek, hanem én vagyok az edző.
– No és mikor kerülhet vissza a megszokott oldalra?
– Majd meglátjuk, hogyan tudok lépésről lépésre haladni. Mindenesetre a cél az, hogy amikor egyébként is elkezdeném az alapozást a 2019-es esztendőre, vagyis október végén, november elején már teljes értékű munkát végezhessek.
– A márciusban fedett pályás vb-aranyat érő, 19,62 méteres dobásánál idén csak egy kínai és egy amerikai versenyzőnek van jobb eredménye. Feltehetően így még bosszantóbb lemaradni az Eb-ről, mintha csak hatodik lenne a ranglistán.
– Ha már világbajnok lettem, az év végén azt azért nem mondom majd, hogy szörnyű évem volt, de a kettős érzés bizonyosan bennem lesz. Ha nincs ez a sérülés, kétségkívül aranyesélyes lehetnék az Európa-bajnokságon is. De inkább jövőre, a szabadtéri világbajnokság évében legyek teljesen egészséges. És persze majd két éve múlva, a tokiói olimpián.