– Nagyjából ez a realitás, az egy érem és a három világbajnoki kvóta Kovács Richárdtól, Harcsa Zoltántól és Hámori Ádámtól tükrözi a várakozásainkat. Harcsa Zoli a tudása alapján a bronzéremmel hozta a kötelezőt, persze lehetett volna picit jobb is. Nem én vagyok a szövetségi kapitány, amiről most beszélek, az inkább Balzsay Karcsi asztala, de szerintem itt-ott motivációs problémák is lehettek, ezen a téren tudunk előrelépni a szeptemberi világbajnokságig. Mindenesetre talán elmozdultunk a holtpontról – nyilatkozta lapunknak Erdei tegnap reggel a harkivi repülőtérről.
A legendás amatőr és profi világbajnok utóbbi mondatával valószínűleg azt a megalkuvás nélküli küzdőszellemet kérte számon, amely valaha őt magát is jellemezte. – Minden mérkőzésnek eljön az a pillanata, amikor a versenyző fizikai tartalékai elfogynak, ilyenkor kell mozgósítani a mentális erőt. Ezt sokkal parasztosabban így fogalmaznám meg: tudni kell meghalni a szorítóban. Ez még nem megy mindenkinek, egy-két esetben ez a pici plusz kellett volna a győzelemhez.
Meglehet, Madár azt a már-már öngyilkos küzdőszellemet hiányolja, ami őt lendítette előre a nála nyolc kilóval nehezebb Fragomeni elleni, feledhetetlen kieli cirkálósúlyú világbajnoki címmeccsen 2009-ben. – A Fragomeni-mérkőzés rémálmaimban szokott előjönni, ott a negyediktől a tizenkettedik menetig félholt állapotban voltam, hiszen alig gyógyultam ki az influenzámból, az utolsó másfél percben mégis többször meg tudtam sorozni az olaszt. Summa summarum, lelki felkészítésre, önbizalom-növelésre is szükségük lenne a bunyósainknak, s még többet kellene tenniük a győzelemért.
Erdei az értékelésnél nem felejtette el megemlíteni, hogy nem kutyaütőktől szenvedtek vereséget legjobbjaink. – A három vb-kvótásunk közül Kovács Ricsi Bacskovtól, Hámori Ádám Tyiscsenkótól, a későbbi aranyérmestől kapott ki, ha úgy vesszük, nekik még balszerencséjük is volt a sorsolással. Általánosságban roppantul tetszett a nyolctagú válogatottunk csapatszelleme, s bár az ökölvívás egyéni sport, nem mellékes az összetartás, az egymás biztatásának képessége.
Erdei alig várja már a szeptemberi hamburgi világbajnokságot, már csak azért is, mert ott lesz a sportág csúcseseménye, ahol tíz évet eltöltött az Universum-Box Promotion sztárjaként.
– Addig ki kell javítanunk a hibákat. Itt, Harkivban csupa kellemes impulzus ért, megható volt az a szeretet, ahogyan például az EUBC, a kontinentális szövetség vezetői fogadtak. Jó lenne Hamburgban szép eredményekkel visszaigazolni ezt a bizalmat – mondta a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke. Már csak azért is, mert legutóbb nyolc éve, Milánóban sikerült érmet szereznünk, egy bronzot, az azóta visszavonult Káté Gyula révén.
A harkivi döntők eredményei, 49 kg: Jegorov (orosz)–G. Yafai (angol) 3:2, 52 kg: Aszenov (bolgár)–Farrell (angol) 3:2, 56 kg: McGrail (angol)–Bucenko (ukrán) 3:2, 60 kg: Sesztak (ukrán)–Mamedov (orosz) 4:1, 64 kg: Bacskov (örmény)– L. McCormack (angol) 5-0, 69 kg: Baraou (német)–P. McCormack (angol) 4:1, 75 kg: Hizsnyak (ukrán)–Sahsuvarli (azeri) 5:0, 81 kg: Ward (ír)–Gadzsimagomedov (orosz) 5:0, 91 kg: Tyiscsenko (orosz)–Ch. Clarke (angol) 5:0, +91 kg: Vihriszt (ukrán)–F. Clarke (angol) 5:0.