Az első két összecsapás után kevesen számítottak arra, hogy az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb vízilabda-bajnoki döntője alakul ki az alapszakasz győztese, az FTC és a címvédő Szolnok párharcából. Kezdetben olyannyira felülmúlta a népligeti trónkövetelő a Tisza-partiakat, hogy már ezeken a hasábokon is „temettük” a 2-0-s hátrányba került bajnokot, de aztán következett a Komjádi uszodában a látványos feltámadás, majd szerdán a Tiszaligetben a – mégoly verejtékes – egyenlítés.
Kemény Dénes korábbi háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány, az MVSZ elnöke pártatlan szemlélőként élvezettel figyeli a finálé történéseit.
– Az FTC hihetetlenül magabiztosan kezdte a sorozatot, s a mezőnyjátékosok bravúros teljesítményét tetézte Vogel Soma kapus kiváló formája, amellyel felülmúlta a poszton a világ legjobbjának tartott riválisát, Nagy Viktort. A fordulatot a Komjádi uszodában Nagy fantasztikus feltámadása okozta, elképesztő, 75 százalékos hatékonysággal védett, majd a kiállításáig a negyedik összecsapáson is remekelt. Ki kell mondanom: mára kapussport lett a vízilabdából, két hasonló játékerejű csapat mérkőzésén a kapusok produkciója jelenti a különbséget – fogalmazott a szakember.
Kemény szóba hozta Nagy Viktor kiállítását, ami alaposan felborzolta a szolnoki közönség kedélyét szerda este. Ott, a Tiszaligetben úgy tűnt, nem indokolt a kapus kizárása egy kis fröcskölésért.
– Azért azt lássuk be, nem túl illedelmes gesztus a játékos részéről a labdát úgy odadobni a bíró felé, hogy a víz ráfröccsenjen a sípos emberre. Kíváncsi vagyok, Viktor majdani szombati teljesítményét mennyiben befolyásolja ez az intermezzo. Hozzáteszem, a Szolnoknak akkor lesz esélye a végső győzelemre, ha a kapusa az ötödik találkozón is a harmadikon és a negyediken látott formáját hozza.
Az elnök szerint szombaton már a két csapat fizikai állapota közötti különbség fog dönteni, természetesen a kapusprodukciók mellett:
– Egy ilyen hosszú döntőn ez természetes. Továbbá azt hiszem, hogy akik úgy gondolkoznak, a lendületbe került Szolnok a harmadik győzelmet is simán behúzza, tévúton járnak. A szoros negyedik meccsel a Fradi megfékezte az ellenfele száguldását, nem beszélve arról, hogy míg eddig a Ferencvárosnak volt veszítenivalója, most már inkább a Szolnoknak van.
Lehetetlen megjósolni a végső győztest egy ilyen döntőn, amelyben ennyire különbözik az egyes meccsek forgatókönyve. Ami biztos, az csupán a következő: eddig jól szórakozott a közönség, ha minden vízilabda-mérkőzés ilyen lenne, mint az eddigi négy, most nem beszélnénk a sportág válságáról.
– Ez így van, s nagyon valószínű, hogy akik az eddigi összecsapásokra kijöttek, azok a jövőben is a póló szerelmesei maradnak. De nekünk, a szövetség vezetőinek most már azon kell törnünk a fejünket, hogyan töltsük meg hat napon keresztül, június 18. és 23. között a Duna Aréna lelátóit a világliga nyolcas döntőjének meccsein. Mert tény és való, hogy a Fradi és a Szolnok nagyon magasra helyezte a lécet!