Ez azért más kávéház. Már a külsőségekben is. Szombaton Tiranában fűtetlen, technikailag kezdetleges csarnokban játszott a magyar női kosárlabda-válogatott, ahol a kezdésre százan sem gyűltek össze, Jekatyerinburgban viszont profi körülmények fogadták a csapatot. A szép, háromezres csarnok egy órával a labda feldobása előtt már csaknem félig megtelt, parádés műsor vezette fel a találkozót táncosokkal és élő zenekarral – a gond az, hogy a két ellenfél között tudásban, azaz a pályán is legalább ekkora a különbség.
Albániában a magyar együttes tökéletesen végrehajtotta a feladatát, 112 ponttal legyőzte a házigazdát, ezúttal azonban egészen más volt a feladat. Úgy állt a helyzet a kezdés előtt, hogy ha az eddig veretlen oroszokat legalább nyolc ponttal legyőzzük, csoportelsőként zárjuk az Európa-bajnoki selejtezőket, ha ennél kevesebbel, akkor öt győzelemmel és egy vereséggel egész biztosan ott lehetünk a hat legjobb második között. A realitás azt diktálta, hogy a világ elitjébe tartozó hazai válogatott nyer, és ebben az esetben is csak a katasztrofálisnál is katasztrofálisabb vereség, valamint a vetélytársak bődületesen nagy különbségű győzelmeinek az együttese okozhatott volna csalódást.
Dacára annak, hogy szinte nem volt veszítenivalója, idegesen és ijedten kezdett a magyar válogatott, szemlátomást tartott az ellenfél fizikai fölényétől. Az orosz játékosok erősebbek, magasabbak, de ez nem indokolta a rengeteg technikai hibát és eladott labdát, ráadásul zömmel a dobások sem sikerültek, támadó lepattanót szedni pedig szinte esélyünk sem volt. Védekezésben kevesebb volt a hiba, ennek köszönhettük, hogy csak 16-8 állt az első negyed végén az eredményjelzőn. Fogcsikorgatva sikerült felzárkózni 18-16-ra, de a gyenge dobóforma miatt a házigazda könnyű labdákhoz jutott a saját palánkja alatt, s a negyed közepén ismét elhúzott (27-16).
Határ Bernadett (pirosban) 11 pontig jutott
Fotó: FIBA
Sajnos a magyar együttesben nem akadt senki sem, akit ki lehetne emelni, küszködtek, harcoltak a lányok, de támadásban rendkívül pontatlanul kosárlabdáztak. Mindez elsősorban azért volt fájdalmas, mert az oroszok sem parádéztak, higgadtabb játékkal, átlagos dobószázalékkal akár vezethettünk is volna, így viszont tízpontos hátránnyal fordultunk rá a második félidőre.
Amelyet viszont 13-2-es rohammal kezdtük, elsősorban Határ Bernadett és Studer Ágnes kosarainak köszönhetően. Szépen faragtuk a hátrányt, s a vezéregyéniséggé előlépő Studer triplájával a 28. percben a vezetést is átvette a magyar válogatott! Néhány ítélet ekkor nyomatékosította, melyik csapat játszik hazai pályán, de az jól érződött, hogy a csapatot mentálisan nem lehet megtörni. Fej-fej mellett haladt a két együttes, és a hajrában az erősebb fizikum döntött – Oroszország javára.
A második félidőre a feladathoz támadásban is felnőtt magyar válogatott nagyot küzdve szoros vereséget szenvedett, ezzel ott lehet az Eb-n, ez azonban csak a lapzártánk után véget ért selejtezők után válhatott matematikailag is biztossá.
Európa-bajnoki selejtező, utolsó, 6. forduló: Oroszország–Magyarország 56-53 (16-8, 13-11, 13-20, 14-14).
Büszke vesztes
Székely Norbert szövetségi kapitány: „Ha egy edző örül, amikor kikap a csapata, az baj, ezért azt mondom, nagyon büszke vagyok. Erre a meccsre is, mert a világ egyik legjobb válogatottját szorítottuk meg komoly hátrányt ledolgozva, sőt némi esély még a győzelemre is adódott. Büszke vagyok az egész selejtezősorozatra. Csak az oroszoktól kaptunk ki, rengeteget fejlődtünk, és gyakorlatilag elértük a célunkat, az Európa-bajnoki részvételt.”
