Egy komoly skalp még hiányzik. Ezt Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány mondta a mérkőzés előtt, utalva arra, hogy a magyar válogatott a vele egyenértékű és nála gyengébb csapatokat az utóbbi két évben magabiztosan legyőzte, a tavalyi Európa-bajnokságon a csehek ellen is nyert, de igazi nagyvadat, mint amilyen Litvánia, Szerbia, Spanyolország, Horvátország, még nem tudott elejteni. És ilyen nagyvadnak számít Olaszország is a férfikosárlabdában, tele az Euroligában edződő sztárokkal.
A magyar válogatott nem túl jó előjelekkel várta a szeptemberi világbajnoki selejtezőket, elég csak Hanga Ádám operációjára, Rosco Allen kéztörésére, Váradi Benedek sérülésére utalni, ám a csapat nélkülük is képes volt az első mérkőzést pénteken Hollandiában megnyerni. Ott az egyik főszereplő a csapatkapitány Keller Ákos volt, ő az első számú centere a válogatottnak, az olaszok ellen azonban nem léphetett pályára, mert szombaton vakbélgyulladással megműtötték.
Mondhatni tehát, hogy a skalpvadászat kissé tartalékos csapattal kezdődött meg Debrecenben, ahol az ötezer-hatszáz néző az első negyed végén szurkolt először hangosan. A magyar csapat ekkor kezdett felzárkózni. A védekezéssel nem volt különösebb gond, az olasz centerek nemigen éltek meg a hazai palánk alatt, a többiek is ritkán jutottak tiszta helyzetekbe, ám a vendégek így is elhúzhattak szép lassan, mert a magyar csapat támadójátékában a tanácstalanság a megilletődöttséggel ötvöződött, így hét és fél perc után mindössze négy pontot hozott, aztán elsősorban Vojvoda Dávid tripláival csökkent a különbség.
Golomán György is nagyot harcolt az ellenféllel
Fotó: Havran Zoltán
A szünetig pályára lépett tíz magyar játékos közül csak négy szerzett pontot – a 28-ból 15-öt egyedül Vojvoda –, az olaszoknál viszont a tizenegyből mindössze egy nem talált a gyűrűbe, azaz a vendégek teljesítménye sokkal kiegyensúlyozottabb volt, ami tükröződött is az eredményben.
A folytatásban „megérkezett” Perl Zoltán, Darrin Govens, Benke Szilárd és Golomán György is, ami nem kevesebbet jelentett, mint hogy a rendkívül nagy akarattal játszó magyar csapat a 28. percre nemcsak ledolgozta a hátrányát, hanem 47-45-re a vezetést is átvette! Az utolsó negyed egypontos olasz előnnyel kezdődött, és roppant izgalmasan zajlott – végül a vendégeknek a szerencsére és egy-két hazai védekezési bakira is szükségük volt a 69-63-as győzelemhez. A magyar együttes hősiesen küzdött, kevésen múlott, hogy az áhított skalp nem lett meg, ugyanakkor az esély továbbra is megvan a csoport továbbjutást jelentő harmadik helyére.
– Nagyon jó meccset játszottunk, de sajnos kikaptunk – mondta a lefújás után Ivkovics Sztojan. – Az olaszok tehetségek, képesek váratlan, védhetetlen húzásokra, a mieink számára ösztönző ilyen klasszisok ellen kosárlabdázni. A következő, novemberi két selejtezőn olyan eredményeket akarunk elérni, hogy a záró fordulókban, februárban is a továbbjutásért léphessünk pályára. Köszönjük Debrecennek a kiváló rendezést és a szurkolást!
Világbajnoki selejtező, J csoport: Magyarország–Olaszország 63-69 (14-20, 14-19, 23-13, 12-17).
