Két éve novemberben színültig megtelt a Groupama Aréna.
Az oslói csoda, egy ritmustalan lövés és egy lélekemelő gól a rőt hajú Kleinheisler Lászlótól több mint húszezer nézőt vonzott az Eb-pótselejtező visszavágójára. A Ferencváros stadionjában még egyszer sikerült legyőzni a norvégokat, és ezzel kijutottunk a franciaországi Európa-bajnokságra.
Az eufória azóta elpárolgott, Bernd Storck hazarepült Berlinbe, ma már nincs mit ünnepelni. Idén a magyar futball egyik legszégyenteljesebb évét éljük. Kikaptunk két törpeállamtól, Andorrától és a múlt héten Luxemburgtól, vért izzadva fektettük két vállra a Feröer szigetek válogatottját.
„Mélyponton vagyunk” – mondta a Luxemburg elleni gyalázatos 1-2 után Dzsudzsák Balázs, és jelenleg nehezen tudnánk érvelni a csapatkapitány ellen. De itt van a hónapokkal előre lekötött barátságos mérkőzés, az idei utolsó fellépés, ami senkinek, szurkolóknak, játékosoknak és talán az ideiglenes szövetségi kapitánynak, Szélesi Zoltánnak sem hiányzik.
A legfanatikusabb drukkereket tömörítő Carpathian Brigade csoport a Facebookon jelezte, nem kér a Luxemburg ellen látott lélektelen játékból, a Costa Rica elleni találkozón a távolmaradásával tüntet. Ki tudja, honnan merítenek motivációt a Luxemburgban leszerepelt labdarúgók… Alighanem a második, egyben szövetségi kapitányként az utolsó megvívandó mérkőzésére készülő Szélesi Zoltán is eltekintene a mai találkozótól. Az eddig az utánpótlás-válogatottak mellett bizonyító szakemberre pályafutása legnehezebb feladata vár.
Vélelmezzük, könnyebb volt kiharcolni az Eb-részvételt az U17-es korosztállyal, mint a törzsszurkolókkal jó viszonyban levő Dzsudzsák Balázs és társai szájába rágni, mi a tétje a mai évzárónak. A csapatkapitány amúgy térdsérülés miatt nem léphet pályára; még az ág is húzza az együttest. Mert lássuk be, Dzsudzsákot lehet szeretni vagy nem szeretni, de nélküle nehezebb dolga lesz a válogatottunknak.
Szélesi nincs könnyű helyzetben, némi vérfrissítés gyanánt a luxemburgi lebőgés után négy új játékost hívott meg a válogatott keretbe.
Litauszki Róbert, Márkvárt Dávid, Nagy Dániel és Varga József is az NB I-ben futballozik, ami egyebek mellett azért is érdekes, mert Szélesi utódja, leendő főnöke, Georges Leekens egy NB I-es meccs élményei alapján azt javasolta a magyar labdarúgóknak, hogy amint tehetik, igazoljanak külföldre.
A mai ellenfél, Costa Rica elvileg erős csapatot alkot, a legutóbbi négy világbajnokság közül háromra kijutott. Legutóbb bravúrosan szerepelt: a csoportmérkőzések során legyőzte Olaszországot és Uruguayt, döntetlent játszott Angliával, kiejtette Görögországot, a negyeddöntőig jutott, Hollandia csak tizenegyesrúgások után tudta búcsúztatni.
A Budapestre érkező és előtte a spanyoloktól 5-0-s vereséget szenvedő keretből hiányoznak a nagy nevek: a Real Madrid kapusa, Keylor Navas, a gólfelelős Bryan Ruiz és a villámgyors Joel Campbell is sérülés miatt marad távol. A többiek, a jórészt Dél-Amerikában és a spanyol ligában szereplő játékosok sem kutyaütők – az Andorra, Feröer szigetek és Luxemburg elleni gyalázat után nem árt az óvatosság.
A magyar válogatott idei nyolc mérkőzéséből hatot elveszített.
Az előzmények, a várható nézőhiány és az ellenfél ereje ismeretében ezúttal az lenne meglepetés, ha újabb vereség nélkül zárulna a kétmeccses Szélesi-korszak.
Ebből élnek
Más a mérce Costa Ricában, mint nálunk, hiszen a közép-amerikai ország válogatottja ismét – immár ötödször – kijutott a világbajnokságra. Éppen ezért érte hideg zuhanyként a közvéleményt a szombaton Spanyolországtól Málagában elszenvedett 5-0-s vereség. Óscar Ramírez szövetségi kapitány erre is reagált a hétfő esti sajtóértekezleten a Groupama Arénában: „Nem értem az otthoni felháborodást, kísérleti csapattal kaptunk ki a világ egyik legerősebb válogatottjától. Ennek a kétmeccses túrának az új, fiatal játékosok kipróbálása a célja. Ettől függetlenül kedd este le akarjuk győzni Magyarországot, mert más dinamikájú futballt játszik a házigazdánk, mint a spanyol együttes. Hogy a sérült Keylor Navasszal a kapunkban más lett volna-e az eredmény, azt nem tudom, úgyhogy csak annyit mondok, hálát adok az égnek, hogy ő a kapusunk!” Giancarlo Ramírez, a vendégek védője a Bolognában klubtársa Nagy Ádámnak, és az előző idényben Palermóban Sallai Rolanddal és Balogh Norberttel játszott együtt. „Ádámmal természetesen beszélgettünk az összecsapásról, az a véleményem, hogy Costa Rica számára kötelező a győzelem. Igen, nyerni akarunk, hiszen ebből élünk” – mondta. Ennyire egyszerű… (Ch. Gáll András)