Nos, annak már fele sem volt tréfa, hogy a MOM Sportban szombaton éppen a nevezett, bizonyos Oh Szang Uk ejtette ki a versenyből fájdalmasan korán, már a 32 között olimpiai bajnokunkat, Szilágyi Áront. Az pedig kész katasztrófaként hatott, hogy ezzel az utolsóként állva maradt hazai pengeforgató is letette a fegyvert.
A 64-es főtáblán Decsi Tamás már az első körben elköszönt, 5-2-es vezetésről 15-8-ra kapott ki a francia Apithytől, s amilyen pechünk volt, Szatmári Andrásnak és Iliász Nikolásznak egymással kellett vívnia. A két vasasos klubtárs csatájából Szatmári jött ki jobban (15-6), a 32 között azonban ő is fennakadt egy francián, 15-12-re maradt alul a végig vezető Anstett-tel szemben. A világranglistán negyedik, ám az utóbbi időben bokasérüléssel bajlódó Szilágyi a 64 között könnyedén elbánt a kanadai Polossifakisszal (15-9), majd következett az Oh elleni asszója. A langaléta ázsiai – a világranglista 39. helyezettje – megdöbbenésünkre 7-2-re elhúzott, de versenyzőnk 9-8-ra fordított, és azt hittük, hogy már nem lesz baj. Sajnos lett, mert a történetben akadt még egy csavar, 11-10-nél már a bőszen rohamozó koreai vívónál volt az előny, aki végül 15-13-ra győzött.
– A bokámban van egy gyulladás, és sejtettem, hogy nem leszek csúcsformában – kezdte az értékelését Szilágyi Áron. – Sajnos a mostani fizikai állapotom nem tette lehetővé, hogy egy ilyen atletikus versenyzőt megverjek. El kell ismernem, gyorsabb és „hosszabb” volt nálam, ha kellett, képes volt megnyúlni a páston. Tulajdonképpen egy tempófogásos verseny alakult ki középen, hogy melyikünk tud a másikról hamarabb megindulni lábról vagy tempóval. Bevallom, nem erre számítottam, úgy gondoltam, hogy akciódúsan vívunk majd. Ahogy aztán ráéreztem az asszóra, felvettem a lépést, de a végjátékban ez sajnos kevés volt. Annak azért örülök, hogy a támadásaim javultak, és vannak más előremutató jelek is a vívásomban. Mindenekelőtt azonban ki kell pihennem a sérülésemet, és erre egy-két hetet biztosan rá kell áldoznom.
Szilágyi Áron vasárnap mindenesetre még egyáltalán nem pihent, a Világkupa-csapatversenyen is ott volt együttesünkben, és elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a magyar négyesfogat bronzérmes lett. A mieink a világranglista nyolcadik helyezettjeként a nyolc között a vb-címvédő, igaz, most tartalékos olaszokat 45-30-ra kalapálták el, s ugyan ezután az Egyesült Államoktól 45-43-ra kikaptak, a bronzmeccsen a világranglistán második németeket 45-42-re legyűrték. Bizony kellett is a gyógyír az előző napi sebekre!
