2019. szeptember 21., szombat, Máté, Mirella napja
Sport
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://www.magyaridok.hu/sport/konyortelen-brit-rendszer-termeli-szakmanyban-az-olimpiai-aranyakat-935311/

Könyörtelen brit rendszer termeli szakmányban az olimpiai aranyakat

Amióta a Kínai Népköztársaság 1984-ben megjelent az olimpiai színpadon, Nagy-Britannia egyszer sem előzte meg a távol-keleti óriást az éremtáblázaton. Még a kiemelkedően sikeres, hazai rendezésű 2012-es játékokon sem. Egészen mostanáig. Rióban a britek bankot robbantottak, és megszerezték a második helyet az Egyesült Államok mögött. Egyszerre szuperhatékony és kíméletlen sportfinanszírozási rendszer áll a zajos brit sportsikerek hátterében.

Mindenki azt hitte, a 2012-es londoni olimpián összegyűjtött 65 medália (29 arany, 17 ezüst, 19 bronz), s a nemzetek éremversenyében a harmadik hely az Egyesült Államok (322 millió lakos) és Kína (1,3 milliárd) mögött a brit sport egyszeri és megismételhetetlen bravúrja volt, amely – egyéb tényezők mellett – a hazai pálya előnyének volt köszönhető, s amelyet törvényszerű visszaesés követ a riói olimpián. A leginkább mértékadónak tartott portál, az infostradasports.com egy évvel az olimpia előtt 48 érmet (10, 17, 21) jósolt a briteknek (65 milliós népesség), s az éremverseny hetedik helyét az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Németország, Franciaország és Ausztrália mögött. Később – az orosz doppingbotrány kibontakozásával, s az orosz sportolók egy részének kizárása után – javultak a brit esélyek, de a legmerészebb becslések sem tették a briteket a kínaiak elé. Aztán…

Aztán káprázatos produkcióval rukkoltak ki a szigetország sportolói, kiváltképp pályakerékpározásban (6 arany), evezésben, vitorlázásban és tornában, valamint atlétikában, s az utolsó előtti versenynapot követően 27 aranyéremmel álltak, kettővel megelőzve Kínát, s a 67 medália is felülmúlta a londoni 65-öt.

Olyan megasztárok villantották meg (brit) oroszlánkörmeiket, mint a háromszoros bajnok kerékpáros Jason Kenny vagy a két szeren is diadalmaskodó tornász, Max Whitlock, Mo Farrah megcsinálta a dupla-duplát, azaz London után Rióban is megnyerte az 5000 és a 10 000 métert (ilyesmire korábban csak a finn Lasse Virén volt képes 1972-ben és 1976-ban), szóval, volt itt minőség is, nem csak mennyiség.

Lottón nyert aranyak

Amikor a brit aranyeső okait kutatjuk, és rövid választ akarunk adni, akkor azt kell mondanunk, hogy – lottón nyerték az érmeiket! Ugyanis atlantai mélypont után, amikor az 1996-os aranyolimpiáról kevés híján arany nélkül kellett hazakullogniuk a briteknek – az evezős Matthew Pinsent és Steve Redgrave szerezte azt az egyetlen elsőséget kormányos nélküli kettesben, s a küldöttség a szégyenteljes 36. helyen zárt az éremversenyben –, John Major konzervatív kormány hozzányúlt az 1994-ben létrehozott Nemzeti Lottó (National Lottery) bevételeihez, és annak mintegy egyötödét a minőségi sport, konkrétan az olimpiai felkészülés finanszírozására fordította. Eretnek gondolat egy piacgazdaságban? Lehet, de a britek számára evidens volt, hogy a költségvetési pénzek becsatornázása nélkül nincs eredményes élsport. A kizárólag szponzori pénzekből táplálkozó versenysport illúzió.

A sportfinanszírozás új alapokra helyezése drámai eredményeket hozott. Sydneyben már 28 érem, s benne 11 arany jelezte, hogy helyes úton járnak a britek, Athénban 30, Pekingben 47, Londonban 65, s Rióban vasárnapig 66 medália volt a termés. Azerbajdzsánt leszámítva az Egyesült Királyság az egyetlen ország, amely öt, egymást követő olimpián növelni tudta érmei számát, s az egyetlen a világtörténelemben, amely egy hazai rendezésű olimpia (2012, London) után négy évvel felül tudta múlni a saját produkcióját – idegenben!

Egyszóval: az a 346 millió font (mai árfolyamon 124 568 940 396, azaz durván 124 milliárd forint), amit az elmúlt négy évben a Nemzeti Lottóból az olimpiai felkészülésre fordítottak (272 millió az olimpiára, 72 millió a paralimpiára) remekül hasznosult.

szakmány

Ok a nemzeti büszkeségre

Hogy érzékelni tudjuk az 1997 előtti és utáni idők közötti különbséget, idézzük Matthew Pinsentet, az atlantai olimpia egyetlen brit aranyérmének társtulajdonosát: „1997 előtt hetente kétszer el kellett mennem egy bárba felszolgálni, hogy fedezni tudjam a sportolásom költségeit. 1997 után viszont a Nemzeti Lottó biztosította a megélhetésemet.”

Liz Nicholl, a lottópénzeket elosztó és a sportszponzorációt menedzselő UK Sport állami ügynökség ügyvezetője így fogalmazott: „Az elmúlt húsz év brit sportsikereire az egész nemzet büszke lehet, méghozzá duplán. Egyrészt egy olimpiai diadal önmagában is ok a nemzeti büszkeségre, másrészt látni kell, hogy ezeket a sikereket a fogadók, az egyszerű brit állampolgárok finanszírozták. A fogadók millió tették lehetővé, hogy a tehetséges brit sportolók kiteljesíthessék a bennük rejlő potenciált.”

Darwini kegyetlenség

A UK Sport hihetetlenül racionális, egyszersmind kegyetlen szisztéma alapján osztja el a sportágak között a lottópénzeket. Charles Darwin hazájában a darwinizmus kíméletlen törvényei érvényesülnek, nincs helye semmiféle álságos humanizmusnak: survival of the fittest, vagyis a legalkalmasabbak túlélése az alapelv.

Amelyik sportág jól teljesít, annak megnövelik a büdzséjét, amelyik rosszul, attól pedig elvonják a forrásokat. Ez ugyanis nulla összegű játék: külső forrást nem vonnak be, amennyivel növekszik, mondjuk, a torna költségvetése, annyival csökken az úszásé. (Merthogy a brit úszók Londonban rosszabbul teljesítettek, mint Pekingben…) Sőt, amelyek kimondottan alulteljesítenek, azoktól teljesen megvonják a támogatást, lásd a birkózást, az asztaliteniszt, a vízilabdát, a szinkronúszást és a kosárlabdát. Nincs helye a könnyeknek, vagy ha van, azokkal nem lehet meghatni a pénzek elosztóit.

Az egyetlen értékmérő az olimpiai érem, a „részvétel a fontos, nem a győzelem” álságos coubertini elve Nagy-Britanniában nem játszik… A mifelénk a lúzerek által oly előszeretettel hangoztatott érv, miszerint a mai világban kijutni nehezebb az olimpiára, mint ott jól szerepelni, s hogy az egyszerű olimpiai kvalifikációt is nagyra kell értékelni, a szigetországban ismeretlen.

Ami számít Britanniában, az a siker.

Enyhíti a brexit okozta sokkot

Németh László, a Chichesteri Egyetem tanára – a Magyar Kosárlabda Szövetség egykori elnöke, neves edző – végigkísérte a brit sport legújabb kori felvirágzásának két évtizedes folyamatát.

-Amikor 1994-ben brit földre léptem, gyakorlatilag nem létezett profi sport az országban, a Premier League-t, s az alatta működő négy osztályt leszámítva. A tehetséges fiatalok egyszerűen nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy főállásban hódoljanak a szenvedélyüknek. A National Lottery bevételeinek a sportba csatornázása mindent megváltoztatott. És még valami: beindították a szakemberimportot, magam is így kerültek Angliába, hogy aztán idővel a férfikosárlabda-válogatott vezetőedzője legyek. Interaktív kapcsolat alakult ki a külfölddel, mindenkitől tanulni akartak, s idővel olyan, brit gyökerekkel egyáltalán nem rendelkező sportágakban is elkezdtek tarolni, mint a szertorna vagy a kerékpár – mondja Németh. A szakember felhívja a figyelmet a brit sportfinanszírozási rendszer sajátosságára:

-Hihetetlenül racionális, haszonelvű a szisztéma. Azokat a sportágakat preferálják, ahol adott összegű befektetés a legnagyobb hasznot hozza: tehát az egyéni sportágakat! Érdemes megfigyelni, hogy Rióban a női gyeplabdázók aranyérmét leszámítva a britek sehol sem voltak a csapatsportokban. Egyszerű a képlet: tornában, bokszban, kajakban olcsóbb egy arany, mint kosárlabdában. Nem beszélve arról, hogy az egyéni versenyágakban mindenféle háttér, nemzeti hagyomány nélkül is sikeres lehet az illető pár év leforgása alatt. Mindez a csapatsportokban elképzelhetetlen, ott kell egy közeg, egy kultúra.

Németh állítja, a létesítményfinanszírások Britanniában a tömegsport frontján is remekül hasznosulnak.

-Amikor megépült a londoni olimpia kapcsán a Velodrome, sokan nyafogtak, hogy mindez kidobott pénz. Aztán a látványos brit kerékpáros sikerek hatására egy év alatt annyi biciklit adtak el, amennyit korábban húsz év alatt. Ma már mindenki kerékpározik az országban, és ez a népszerűség az olimpiai sikerekre vezethető vissza. Itt, a piacgazdaság őshazájában ma már senki sem kampányol a létesítményfinanszírozás leállítása demagóg jelszavával. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy masszív állami szerepvállalás nélkül nincs sem élsport, sem tömegsport.

Végül egy meglepő szempont, amit az egyetemi tanár egyre határozottabban tapasztal a riói brit sportsikerek kapcsán:

– A brexit, az Unióból történi kilépés megszavazása sokkolta a közvéleményt, ma már teljesen nyilvánvaló, hogy más eredmény születne a referendumon. Tagadhatatlan, hogy depressziós állapotba zuhant az ország, ám a riói sikerek hatására a depressziót örömmámor váltotta fel. Abszurdnak tűnik, mégis igaz: a 66 riói brit érem gyógyír a brexit okozta sokkra!

2019. február 6-tól a Magyar Nemzet néven jelenünk meg. Az oldal elérhetősége www.magyarnemzet.hu. Ha a Magyar Nemzet mérvadó híreit szeretné e-mailben megkapni, nincs más teendője, mint (február hatodika után) IDE kattintva feliratkozni hírlevelünkre, mi pedig napi két e-mailben elküldjük Önnek legfontosabb cikkeinket. (A szolgáltatás továbbra is ingyenes marad!)

Kiemelt

Két zakó
A Ludwig Múzeum restaurátorai folyamatos kihívásokkal szembesülnek, hiszen nem mindegy, hogyan tesznek örök életűvé egy olajfestményt, fémtárgyat, videóinstallációt vagy éppen csokiszobrot.

Poszt-trauma

Totálisan mellélőtt, lukra futott és hazudik az Index és a 24.hu a Hír TV-ről
Fake news portálok.

Poszt-trauma

„Celebügyvéd” bosszankodik Orbán Viktor miatt
Persze csak mint „független”.

Poszt-trauma

A fake news média hatalmas pofont kapott
Kezdhetnek félni a ballib hírhamisítók.

Poszt-trauma

Az ECHO TV munkatársa helyre tette a kekeckedő jobbikosokat
Így maradnak érv nélkül, ha értelmes beszélgetőtárssal találják szemben magukat.

Hirdetés

Vissza az oldal tetejére

Oldalainkon sütiket használunk a jobb működés érdekében. Adatvédelmi nyilatkozatunkból tájékozódhat az Ön adatainak védelméről. Adatvédelmi nyilatkozatunkat itt olvashatja el.