A kedd reggeli „bombarobbanást” szinte percenként követték az újabb és újabb fejlemények. Kiss László a Népszabadságnak először elismerte, hogy valóban történt „valami” 1961. július 2-án, bár utána rögtön sejteni engedte, hogy nem egészen úgy, ahogy azt az 1962. február 17-én meghozott másodfokú ítélet tartalmazza. „Méltatlan lenne 55 év után, ha magyarázkodni kezdenék. Ott az ítélet, senki nem adna hitelt a szavaimnak” – fogalmazott Kiss.
Gyárfás Tamás és a Magyar Úszószövetség elnöksége és edzőbizottsága szerdán – a hivatalos közlemény szerint – egyöntetűen kiállt Kiss mellett, és megerősítette tisztségében, jóllehet a lapunk birtokába jutott információ szerint olyasvalaki is akadt, aki nem volt jelen az ülésen, ám utólag tudatták vele: ő is aláírta az állásfoglalást…
Időközben az internetet elárasztották a túlnyomórészt Kisst és tettét elítélő vélemények, de nem szabad elhallgatni, sokan azt firtatták, miért kell most, 55 évvel a történtek után felmelegíteni a történetet. Ha Kiss évtizedeken keresztül jó volt olimpiai bajnokokat nevelő mesteredzőnek és szövetségi kapitánynak, akkor jó lenne most békén hagyni a 75 éves öregembert. (Aki a riói olimpia után – ahogy azt be is jelentette – amúgy is visszavonult volna.)
A Bors tegnapi írásából – hogy még cifrább legyen a sztori – kiderült, hogy a Privátkopó.hu szerkesztői fülébe Hornyák Viktor ukrajnai születésű hajdúsági úszóedző ültette a bogarat, magyarán ő ösztökélte Valencsik Ferencet és Mészáros Menyhért Lászlót, hogy szerezzék meg a Kiss bűnösségét bizonyító dokumentumokat, amit a rutinos oknyomozó újságírók villámgyorsan meg is tettek. Hornyák régóta háborúzik az úszószövetséggel és személy szerint Gyárfás Tamás elnökkel, a tavaly májusi közgyűlésen jelöltette is magát elnöknek, de nem kapott szavazatot.
A sportbeli botránnyal párhuzamosan Kiss lakóhelyén, Százhalombattán – ahol az edző alpolgármester és díszpolgár, s ahol uszodát is neveztek el róla – is hatalmas hullámokat vetett az ügy. Vezér Mihály polgármester tegnapra rendkívüli képviselő-testületi ülést hívott össze annak eldöntésére, vajon maradhat-e Kiss a város második embere. Az ülést megelőzően az egyik internetes portál riportere kamerával megpróbálta szóra bírni a főtéren áthaladó Kisst, aki ingerületen melegebb éghajlatra küldte az újságírót.
Ilyen előzmények után ülésezett a testület, de döntéshozatalra nem is volt szükség: amikor délután fél ötkor Vezér polgármester a városi sportbizottság elnökével, Szél Pállal együtt megjelent az újságírók előtt, csak azt kellett bejelentenie, hogy Kiss László magától felállt, lemondott alpolgármesteri tisztségéről. A (most még) nevét viselő uszoda sorsáról két héten belül születik döntés.
„Ha igaz, ami az ötvennégy évvel ezelőtti bírósági ítéletben áll, akkor mélységesen elítéljük Kiss László tettét. Szörnyű szembesülnöm a történtekkel, évtizedek óta ismerem Kiss Lászlót, nem volt tudomásom az esetről, sem akkor, amikor díszpolgárrá avattuk, sem akkor, amikor alpolgármesterré választottuk, az uszodakeresztelőről nem is beszélve. Magától értetődik, hogy ha akkor tudtam volna az ötvennégy évvel ezelőtti ítéletről, minden másképp alakul” – fogalmazott a polgármester.
Még véget sem ért a százhalombattai sajtótájékoztató, amikor az MTI kiadta az újabb, tulajdonképpen levegőben lógó hírt: Kiss László lemondott szövetségi kapitányi tisztségéről is. „A magyar sport érdekeit, valamint a személyemet ért támadás folytán megrendült egészségi állapotomat is szem előtt tartva úgy döntöttem, hogy a mai nappal lemondok szövetségi kapitányi tisztségemről. 1961-ben koholt vádak alapján, koncepciós perben született meg az a döntés, az ítéletben foglaltak valótlanságának bizonyítása érdekében megtettem a szükséges lépéseket” – áll a távirati irodának adott közleményében.
Ezzel kapcsolatban az első logikus kérdés a következő: amennyiben koncepciós eljárásban ítélték el Kisst, akkor a szakember 1990 után vajon miért nem folyamodott rehabilitációjáért, hiszen akkor még élt az ügy szenvedő alanya is, aki segíthetett volna a tisztázásban.
Közben a botrány hozadékaként már visszalépett a MÚSZ egyik szponzora, a KÉSZ-csoport, mert „a szövetség nem tud azonosulni a KÉSZ-csoport értékrendjével.” A többi támogató egyelőre kitart a MÚSZ mellett, a Telekom pedig kivár.
Az utolsó megjegyzés: erősen meg lennénk lepve, ha a történet ezen a ponton lezárulna…