„Nem tudom, mennyit köszönhetett nekem, de hogy pár perccel ezelőtt ezt telefonon megtette, azt tanúsíthatom” – mondta lapunknak Kovács Zoltán, a bajnoki éllovas Videoton sportigazgatója, akit a La Ligában, a világ sokak szerint legerősebb bajnokságában remekelő Bardhi valóban felhívott tegnap délben.
Kovács elbeszélésében a történet a következő: 2014-ben Georgi Attila, az akkor még ismeretlen Bardhi ügynöke felhívta a lilák sportigazgatóját azzal, hogy van itt egy 19 éves srác a svéd negyedosztályból, a török és macedón bevándorlókat tömörítő KSF Prespa Birlik csapatától, próbálja már ki az ifjúsági gárdában.
A sportigazgató beajánlotta Györök Tamásnak, az ifik edzőjének, és maga is lement a tréningre. Mármost Bardhi harmadik labdaérintése után Kovács lélekszakadva kereste fel Nebojsa Vignjevicset, az első csapat trénerét, hogy csiszolatlan gyémántra bukkant, és a macedón tinédzser attól kezdve NB I-es labdarúgó volt.
„Zoli túlzottan szerény, azzal, hogy beajánlotta Enist Vignjevicsnek, még nem ért véget a szerepe – vette át a szót Georgi. – Játékosom három szezont futballozott végig Újpesten, illetve nem végig, mert volt idő, amikor Vignjevics mellőzte őt, de olyankor a sportigazgató mindig kiállt mellette, szóval nélküle aligha tartana most ott, ahol tart.”
Georgi nem tagadja, hogy egy ilyen mélyről induló és komoly magaslatokra érő karrierhez szerencse is kell.
„Enis 15 éves lehetett, amikor egy macedón barátom szólt, hogy nézzem meg ezt a srácot, aki a macedón–koszovói határon él – nem meglepően az albán kisebbséghez tartozik –, és óriási tehetség. Többször is megnéztem, és ajánlottam a Puskás Akadémiának, ahol azonban nem tartottak rá igényt.
Végül mégiscsak nálunk kötött ki, de Újpesten, és Roderick Duchatelet korrektül járt el vele szemben: bár még két évre szóló szerződés kötötte Enist a lilákhoz, amikor tavaly nyáron a Levante jelentkezett másfél millió eurós ajánlatával, a belga tulajdonos elengedte” – mondta a menedzser, aki az utóbbi évek másik olyan NB I-es légiósának, a bosnyák Mohamed Besicnek is az ügynöke, aki topligában, az Evertonban csinált karriert.
„Ehhez csak annyit – folytatta Georgi –, hogy azért mindkettejük esetében szükség volt a nemzetközi teljesítményre is. Besics a 2014-es vb-n remekelt az argentinok ellen, Bardhi pedig tavaly a macedón válogatottban az U21-es Eb-n tündökölt. Csupán a magyar NB I-ben villogni kevés az üdvösséghez.”
Bardhi első valenciai idényében eddig 25 ligameccsen játszott, kilenc gólt szerzett, ötöt szabadrúgásból – ezzel ott van abban az öttagú elit társaságban, amely egy spanyol bajnoki idényben legalább öt szabadrúgásgólt lőtt. Többek között Ronaldinho és Messi a klubtársai.
„Egy ilyen meccsnek, mint a vasárnapi, felmérhetetlen a jelentősége – mutatott rá a menedzser. – Enis minimum megduplázta az értékét, amit a Transfermarkt jelenleg ötmillió euróra taksál, miközben a kivásárlási ára 15 millió. Izzik a telefonom, a Bundesligából és Franciaországból sztárcsapatok hívnak, de Bardhi még két évig a Levantéé.
Még valami: az Újpest sem járt rosszul vasárnap. Az áll a szerződésben, hogy ha a Levante nem esik ki, és a középpályás legalább 25 bajnokin szerepel, akkor a másfél millión felül 250 ezer euró jár a liláknak. S jövőre ismét…”
Végül sikerült beszélnünk Bardhival is, aki tegnap délben éppen a családjával ebédelt Valenciában.
„Jobban örülök annak, hogy győztünk, ráadásul történelmi győzelmet arattunk, mint a két gólomnak – mondta szerényen a játékos. – Amióta Paco Fernández átvette a csapatot a március 4-én elküldött Juan Muniztól, a lehetséges 30-ból 25 pontot szereztünk, és én is folyamatosan játszom. Paco tudja, mit akar, és azt mi rendre meg is valósítjuk.”
S hogy Bardhi mit akar? „Egyelőre csak a befejező fordulóra összpontosítok, amikor Vigóba utazunk, nem foglalkozom az esetleges megkeresésekkel. Hogy most itt tartok a pályafutásomban, azt nagyban az Újpestnek köszönhetem, az edzőknek, vezetőknek, játékostársaimnak, akiknek azt üzenem: a futballban bármi lehetséges, csak keményen kell dolgozni. Erre a karrierem a bizonyíték.”
Még mondja valaki, hogy a magyar NB I kizárólag a levitézlett, túlkoros szerb légiósok temetője…