Meglehet a varázsa olyan helyen strandolni, ahol 1936-ban olimpiai úszóversenyeket rendeztek, s az idővel dacoló masszív lelátók is visszaröpítenek bennünket a régmúltba. Berlinben adott a lehetőség, és az Olimpiai stadion melletti nyitott uszodába csupán 5,5 euró a belépő.
Az élmény pedig megfizethetetlen, főleg azoknak, akik a műugrók tornyát is tesztelik, mert erre is van mód. S a helyi ifjúság adrenalinfüggő, mert olykor hosszú sorban várakoznak, hogy aztán tíz méterről a mélybe vessék magukat. Többnyire persze talpasakat ugranak, de akad, aki cifrázza – mindenesetre ott jártamkor nem kellett mentőért kiáltani.
Thomas Röhler kevesebbet kockáztatott, amikor még csütörtökön éjjel az Olimpiai stadionban beleugrott az akadályfutók vizesárkába, de ki akarta engedni a gőzt azután, hogy ő lett a gerelyhajítás Európa-bajnoka.
A performansza a Berliner Morgenpostot is megragadta, a fővárosi napilap a pancsoló győztes fotóját tette a tudósításához. A tegnapi szám 52 oldalából amúgy a sportrovat kilencet vitt el, ebből négy jutott az atlétikai Eb-nek.
Mintegy másfelet a Hertha labdarúgói is kaptak, és egy nagy fotó árulkodik arról, hogy Dárdai Pál a schladmingi edzőtáborban csapatépítő tréninget is tart: a képen Ibisevicék hegyi gokartokon izzadnak éppen – ha már az Olimpiai stadion gyepéről most kiszorultak.
Az uszoda után a monumentális, 1936-ban 110 ezer főt befogadó (az átépítés után ma 74 ezres) létesítményt körbejárni még inkább időutazással ér fel. A gigantikus tornyok a nácik megalomániájának az emlékei, miként a betonon heverő, 9,6 tonnás olimpiai harang, és a győzelem istennője is azért tapos el egy kígyót, mert az a „nemzeti szocialista művészetben” – ez áll a szoborhoz vezető úton elhelyezett tájékoztatón – a Harmadik Birodalom ellenségeit szimbolizálta.
A németek megtanultak együtt élni a múltjukkal, a berlini olimpiára mi pedig úgy is emlékezhetünk, hogy tíz aranyérmet nyertünk, és az egyéni számok győztesei között a magasugró Csák Ibolyától a birkózó Zombori Ödönig a mi versenyzőink nevét is kőbe vésték a stadionban.
Ott, ahol tegnap a hétpróbázók befejezték a kétnapos erőpróbájukat, s Krizsán Xénia 7., a tőle jóval gyengébben teljesítő, és a záró 800 méteres síkfutástól visszalépő Zsivoczky-Farkas Györgyi helyezetlen lett. Női kalapácsvetésben Gyurátz Rékának, női 3000 méter akadályon pedig Gyürkés Viktóriának a kezdet nem jelentette a véget, a selejtezőből előbbi a 8., utóbbi a 14. helyen került be versenyszáma döntőjébe.
Férfi 110 méter gáton a tavalyi londoni vb-n nagy bravúrral bronzérmes, két éve Eb-2. Baji Balázstól elvárhattuk, hogy jusson be a döntőbe, és ezt meg is tette, futamából a második helyen, 13,41 másodperces idővel ment tovább az esti fináléba.
„Kicsit lassan kezdtem, így rá kellett lépnem a padlógázra, de szerencsére van annyi erőm, önbizalmam és tapasztalatom tartalékban, hogy meg tudtam oldani a feladatot. A döntőben új verseny keződik, de azt hiszem, nem történhet olyasmi, hogy szomorkodva menjek haza” – nyilatkozta Baji az elődöntő után.
Nos, versenyzőnk – a műsorközlő szerint Balazs Bazsi – most is lassan kezdett, s most nem tudott padlógázt adni, sőt…, sajnos kiesett a ritmusból, és csak nyolcadik lett. Alighanem felülbírálja a két órával azelőtti önmagát…
Eredmények. Férfiak, 400 m: 1. Hudson-Smith (brit) 44,78 mp; 110 m gát: 1. Martinot-Lagerde 13,17 mp, …8. Baji Balázs 13.55. Nők: 800 m: 1. Priscsepa (ukrán) 2:00,38 p; 400 m gát: 1. Sprunger (svájci) 54,33 mp; magasugrás: 1. Laszickene (orosz) 200 cm; hármasugrás: 1. Papahrisztu (görög) 14,60 m; gerelyhajítás: 1. Hussong (német) 67,90 m; hétpróba: 1. Thiam (belga) 6816 pont, … 7. Krizsán Xénia 6367.