Németh András egy pillanatig sem kapaszkodott szerződésének abba a kitételébe, hogy amíg él a riói részvétel esélye, addig ő maradhat a kapitány. Nyolc éve, amikor a 2007-es franciaországi vb-n nyolcadik magyar válogatott kivívta az ötkarikás selejtezőn való részvételét – majd onnan a pekingi indulás jogát –, ugyancsak saját és szilárd elhatározásából távozott, mert úgy érezte, nem sikerült megfelelni az elvárásoknak. Ezúttal még azt is elmondta, valószínűleg nem szövetségi kapitány típus, neki tíz hónapot kell évente együtt dolgoznia a játékosaival, nem kettőt. A tegnapi sajtótájékoztatón ezt így fogalmazta meg: „Hibámnak tartom, hogy nem harcoltam jobban azért, hogy többet dolgozhassunk együtt. Ezenkívül túl sokat akartam taktikailag a társaságtól. Klubedzőként volt rá időm, hogy beleverjem a játékosokba, amit szeretnék, kapitányként azonban nem.”
A saját meghatározása szerint nyugdíjas korú – valójában 63. életévében járó – szakember azt is elárulta, képtelen megfejteni, mitől függ, hogy az adott mérkőzésen melyik arcát mutatta a csapat, mondjuk a Montenegró vagy a Dánia ellenit, miközben a felkészülés, a ráhangolás minden esetben ugyanúgy zajlott.
Kocsis Máté, a szövetség, az MKSZ elnöke fontosnak tartotta hangsúlyozni: először arról értesült, hogy Németh András gyakorlatilag elbúcsúzott a csapatától, majd telefonon hosszasan beszélgetett vele, mindennek ismeretében szögezte le, hogy az a sportszerű lépés a kapitánytól, ha lemond. „Természetesen mindannyian szomorúak vagyunk amiatt, hogy a válogatott nem jutott be a legjobb nyolc közé a világbajnokságon, de szeretném kiemelni, hogy mielőtt bármilyen véleményt megfogalmaztam volna a világbajnoki szerepléssel kapcsolatban, egyeztettem Németh András szövetségi kapitánnyal, aki közölte velem, hogy távozik a csapat éléről. E döntését tiszteletben tartom, elfogadtam, távol áll tőlünk a sajtón keresztül való üzengetés. Szerencsétlen módon estünk ki, két kulcsjátékosunk kidőlése után, egyetlen góllal kaptunk ki a lengyelektől” – jelentette ki Kocsis Máté, majd visszautalva Németh Andrásnak arra az észrevételére, hogy a válogatottnak hosszabb időt kellene együtt dolgoznia, akár a nyári időszakban, akár kijelölt hétfőnként, keddenként, hozzátette: a szövetség a korábbiaknál sokkal több pénzt tud szétosztani a klubok között, ezért cserében elvárásokat is megfogalmazhat.
A januárban kinevezendő új kapitánnyal kapcsolatban annyi hangzott el: „Sok név van a kalapban már most, magyar és külföldi szakember egyaránt.” A döntést valamelyest befolyásolhatja, hogy a lengyelek elleni Eb-selejtezők után, március 18–20. között a riói kvalifikációs tornán szerepelhet-e a magyar csapat. Ennek érdekében vagy ez ellen a mieink már semmit sem tehetnek, a három előfeltétel ugyanis az, hogy Norvégia legyen világbajnok, Franciaország és Montenegró pedig végezzen az első hét között. Tegnap, lapzárta után ezért jobb híján erősen szurkoltunk a skandinávoknak a montenegróiak ellen. Előbb azonban megnéztük, hogy az oroszok mire mennek a lengyelekkel – meglepetésünkre és némi vigaszunkra ők is egy góllal kaptak ki –, valamint rögzítettük, hogy a francia–holland párharcot utóbbiak nyerték. Holland–lengyel elődöntő – ezt még szokni kell…
Tegnapi negyeddöntők: Hollandia–Franciaország 28-25, Lengyelország–Oroszország 21-20, Norvégia–Montenegró és Dánia–Románia lapzárta után.
