Utólag már látjuk, Székely Norbert roppant óvatos volt. Egy hete még megemlítette, hogy ha ki is kapunk a litvánoktól, figyelnünk kell, hogy minél kisebb legyen a különbség, annyi, amennyit majd hazai pályán le tudunk dolgozni, és akkor kettőnk összevetésében mi leszünk a jobbak. Persze a szövetségi kapitány győzelemre készítette fel a csapatát, de a realitás valóban azt diktálta, hogy az komoly bravúr lenne. Ezt követően az albánokat Miskolcon 137-48-ra semmisítettük meg – a hölgyeknél olyan ritka az ilyen eredmény, mint a fehér holló.
„A legszebb álmaink teljesültek ezzel a kezdéssel – ismerte el a két meccs után Székely Norbert. – Különösen arra lehetünk büszkék, hogy nem tértünk le arról az útról, amelyen a magyar női kosárlabda halad előre. Ez a keret remek közösséget alkot, a tagjai harcolnak egymásért, megtanultak idegenben is nyerni, és a kisebb feladatokra is összpontosítani. Rövid ideig dolgozhattunk együtt, ám így is befogadták az új taktikai elképzeléseket, és ami rendkívül fontos, sebességben felülmúltuk a nálunk magasabban jegyzett litvánokat is.”
Az albánok elleni győzelem eredményére utalt a kapitány, amikor a kisebb feladatot említette az összpontosítással kapcsolatban. A magyar válogatott figyelme egyetlen pillanatra sem lankadt, olyan komolyan vette a mérkőzést, mintha az szoros és a továbbjutását befolyásoló lett volna. Székely Norbert az időkérések alkalmával is ennek megfelelő instrukciókat adott, mindig új és új feladatokat állított a csapat elé.
„Pontosan tudom, hogy egy ilyen meccsen nehéz teljes erőbedobással játszani az elsőtől az utolsó percig, ezért próbáltam a játékosokat végig tűzben tartani. Nem volt nehéz dolgom, mert mindenki megértette a mérkőzés fontosságát, valamint azt is, hogy így lehetett elnyerni a diósgyőri szurkolók rokonszenvét, rájuk nagy szükségünk lesz a februári két hazai mérkőzésünkön. Addig kevés az idő, felkészülési meccseket nem játszhatunk, így ez a selejtező kiváló alkalom volt a gyakorlásra. Voltak, akik többet nyújtottak, mint reméltem tőlük, de nem szeretnék neveket említeni, mert a csapat egésze is jobban teljesített a vártnál.”
A csoport másik mérkőzésén Litvánia csupán két ponttal, 64-62-re kapott ki Oroszországban, ami a mi malmunkra hajthatja a vizet, hiszen a vereségükkel alig maradt esély a körbeverésre a három csapat között, és az oroszok gólkülönbsége sem javult sokkal. Székely Norbert többször is nyilatkozta, hogy a feladatai közé tartozik a fiatal tehetségek beépítése is a válogatottba, ami miatt előfordulhatnak jelentősebb változások a keretben.
Most azonban nagy kérdés, érdemes-e belevágni a fiatalításba, hiszen ha februárban legyőzzük az oroszokat és a litvánokat is, akkor csoportelsők is lehetünk a végén; ha „csak” az utóbbiak ellen nyerünk, akkor biztossá válik a továbbjutás reményének továbbélését is jelentő második hely. Márpedig ez a keret most minden szempontból nagyon együtt van, és alighanem célszerű lenne egyben tartani, amíg el nem dől az Eb-részvétel kérdése.
„Én mindenkire hosszú távon számítok, nem akarok senkit sem lecserélni, ám mindenki előtt nyitva áll a válogatott ajtaja. A sportág szempontjából roppant fontos, hogy ott legyünk az Eb-n, februárig még sok meccs lezajlik a magyar bajnokságban, mindenkit figyelünk, és igyekszünk akkor majd a legjobb megoldásokat választani. Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon nehéz lesz ebbe a csapatba bekerülni.”