Idén február 3-án a svájci Blick szenzációsnak szánt „leleplezést” publikált: a fénykép Novak Djokovicsot ábrázolta befáslizott jobb kezével a zürichi repülőtéren.
A bulvárlap „kiderítette”, hogy a korábbi világelsőt a muttenzi Rennbahnklinik nevű kórházban operálták meg jobb könyökével. A műtétre azok után kerített sort „Nole”, hogy pár nappal korábban az ausztrál nyílt bajnokság nyolcaddöntőjében három játszmában kikapott a dél-koreai Hyeon Chungtól.
A szerbnek ez volt akkor az első mérkőzése a 2017-es wimbledoni torna óta, mivel féléves pihenőt tartott makacs könyöksérülésének kikúrálása céljából. A konzervatív gyógymód nem használt, az operáció viszont igen: újabb fél év elteltével Djokovics behúzta negyedik wimbledoni győzelmét, amelyben nem is annyira a dél-afrikai Kevin Anderson felett aratott könnyed, 6:2, 6:2, 7:6 arányú vasárnapi siker volt az érdekes, hanem az elődöntőbeli klasszikus, Rafa Nadal legyőzése.
„Tavaly ugyanitt, ugyanekkor fel kellett adnom a Tomas Berdych elleni negyeddöntőmet ellenfelem 7:6, 2:0-s vezetésénél, annyira fájt a könyököm. Így hát azt is mondhatnám, stílszerű volt az All England Clubban visszatérnem – mondta Djokovics a pályán, percekkel történelmi diadala után. – De nem csak ezért különösen édes nekem ez a siker. Most először hallottam a nézőtérről, hogy Papa! Papa! Stefan fiam lassan már négyéves, és a feleségemmel együtt most határoztuk el, hogy már elég nagy egy ilyen mérkőzés megtekintéséhez. Persze magára a meccsre nem engedték be, mert öt év az alsó korhatár, de az eredményhirdetésnél már ott lehetett.”
De még kanyarodjunk vissza a szerb gyógyulásának történetéhez. Mint ilyen esetekben oly sokszor, türelmetlen volt, és ez megbosszulta magát. A túl korai újrakezdés után visszaesett, és meg kellett nyomnia az újratervezés gombot. Rájött, nem volt szerencsés a kitérő, amikor előbb Boris Beckert, majd Andre Agassit alkalmazta edzőjeként, és áprilisban visszatért régi tréneréhez, Marian Vajdához.
Akivel teljesen átalakították a játékát. Sokkal laposabban üti meg a labdákat, mint eddig, kevesebb pörgetést tesz bele az ütésekbe, ezért a labdák kevésbé pattannak fel a gyepről. Persze a comeback így sem volt egyszerű. Amikor az idei French Open negyeddöntőjében a világranglista 72. helyezettje, az olasz Marco Cecchinato négy játszmában búcsúztatta, Djokovics hirtelen felindulásában vissza akart lépni a füves pályás szezontól, beleértve Wimbledont is. Szerencsére nem tette.
A döntő megnyerése után a rituálé a szokásos volt, ugyanaz, amit Djokovics 2011-ben, 2014-ben és 2015-ben is csinált: letérdelt a „szent gyepre”, kitépett néhány fűszálat, és – megette… Így adózott annak a pályának, amelyen pályafutása legszebb, s számára valószínűleg legkedvesebb sikereit aratta. S amelyen – hacsak a jobb könyök nem akarja másképp – még várnak rá újabb diadalok.