Természetesen kétség sem férhet hozzá, hogy az előbbinek sokkal nagyobb a rangja, de a nagymesterek azt a játékost is nagyra tartják, aki a durván negyvenperces partikban a legjobb. Nem véletlen, hogy az elmúlt három napban Dohában megrendezett tizenöt fordulós világbajnokságon szinte a teljes élmezőny asztalhoz ült. Így például címvédőként Magnus Carlsen is; s egyetlen magyarként Lékó Péter, aki sajnos nem tudott beleszólni az első helyekért folyt vetélkedésbe.
Carlsen ezúttal is megcsillogtatta kivételes képességeit, begyűjtötte például öt orosz nagymester skalpját, ám háromszor is kikapott. Köztük a profi sakkozók világszerte kedvelt már-már veteránjától, az ukrán Vasszilij Ivancsuktól (képünkön). A norvég zseni önbizalomért, sőt kevélységért sem megy a szomszédba, de a verseny után adott villáminterjúban szép szavakkal méltatta 47 éves társát: „Harminc éve tartozik a világelithez, ami egészen hihetetlen. Ha a többi játszmában fele olyan jól sakkozott, mint ellenem, akkor megérdemelten győzött.”
Tegyük hozzá, Carlsen még meg sem született, amikor Ivancsuk már a vb-címet ostromolta. Ő maga szerényen így értékelte a sikerét: „Szerencsém volt. Az utolsó fordulóban az ellenfelem hibázott.”
Az élen hármas holtverseny alakult ki Ivancsuk, az orosz Alekszandr Griscsuk és Carlsen között: az úgynevezett Bucholz-számítás közöttük az iménti sorrendet állapította meg.