Rég volt, nyolc éve. Vagy mégsem olyan rég, csak a generációváltás nem történt meg azóta? Nézőpont kérdése. Mindenesetre a jelenlegi vb-keretből Mikler Roland, Császár Gábor, Ilyés Ferenc, Lékai Máté és Schuch Timuzsin is ott volt 2011-ben a svédországi világbajnokságon.
Az akkori kapitány, Mocsai Lajos talán erősebb felhozatalból válogatott, mint idén a Csoknyai István, Vladan Matics kettős. Jóllehet, Nagy Lászlót kénytelen volt nélkülözni: az akkor a spanyol állampolgárságért folyamodó kiváló jobbátlövő lemondta a szereplést a magyar válogatottban, és csak később, a londoni olimpia előtt tért vissza a csapatba.
Nyolc éve a magyar válogatott a csoportkörben a legerősebb ellenféllel, Izlanddal kezdett, és 32-26-os vereséget szenvedett. A folytatás sokkal jobban sikerült; sorrendben Norvégia, Brazília, Japán és Ausztria ellen is győzött a magyar válogatott, és csoportmásodikként jutott tovább a középdöntőbe. Az idei vb-csoportellenfeleinket szemügyre véve (Argentína, Angola, Katar, Egyiptom, Svédország), idén is reális esélyünk lehet a második helyre.
Nyolc éve kecsegtető rajtpozícióból várhattuk a középdöntőt: a franciák és a spanyolok ellen nem volt esély, de egy mérkőzést meg kellett nyerni ahhoz, hogy a csoportban a negyedik helyen zárjunk, s így játszhassunk az olimpiai selejtezőt érő hetedik helyért. A kulcsmérkőzésen Németországot sikerült két góllal legyőzni, jöhetett a sorsdöntő találkozó Lengyelország ellen.
Kristianstadban Iváncsik Gergő 11 góljának köszönhetően 31-28-ra győztünk. Később az olimpiai selejtezőt is abszolválta, majd a 2012-es londoni játékokon egészen a negyedik helyig masírozott a magyar válogatott. Ez volna az idei terv is. A remélt analógiát nehéz nem észrevenni.
„Szívesen gondolok vissza a svédországi vb-re, nem is emelnék ki egyetlen meccset sem, inkább a folyamat maradt meg bennem. A világbajnoki részvételért is selejtezőt kellett játszanunk, és utána tudatosan felépítve jutottunk el a lengyelek elleni ki-ki mérkőzésig, amit végül mi nyertünk meg. Remélem, a mostani válogatott – a régi csapattársaim, Mikler, Nagy, Császár, Schuch és Lékai segítségével – is eljut a hetedik helyig” – mondta lapunknak a korábbi veszprémi szélső, a két olimpián is szerepelt Iváncsik Gergő.
„Nagyon motivált, összekovácsolt minket az olimpiai szereplés lehetősége. Lépésről lépésre koncentráltan haladtunk a céljaink felé, fontos volt a pihenés és a terhelés aránya, és nem győzöm hangsúlyozni: a csapaton belüli kohézió. Idén ezzel sem lehet gond, a nagy öregek, Nagy Laci és Ilyés biztos meg akarják mutatni még egyszer utoljára, hogy mit tudnak. A sorsolás és a mérkőzések sorrendje nekünk kedvez, akár pihentetni tudunk egy-két kulcsjátékost a könnyebbnek ígérkező meccseken” – nyilatkozta a ma már a Nemzeti Kézilabda Akadémia sporttudományos és szakmai főigazgatójaként dolgozó Mocsai Tamás.
A papírforma alapján azzal számolhatunk, hogy a Dánia, Norvégia, Ausztria (vagy Tunézia) hármasból egyet kell legyőzni ahhoz, hogy játszhassunk a hetedik helyért. Talán a történelem ismétli önmagát.