Sofron István nélkül készültünk a meccsre, a kőkemény csatárnak begyulladt a könyöke, ezért nem állhatott csatasorba. Jobban nem is kezdődhetett volna a találkozó. Rögtön az első percben emberelőnybe kerültünk, szépen járattuk a korongot, s a gólfelelős Sebők a második perc elején meg is szerezte a vezetést. A folytatásban is fölényben játszottunk, s bár némi szerencsével, de a meccs összképe alapján megérdemelten növeltük az előnyünket a tizedik percben Benk találatával. A harmad végén szinte hiányérzetünk volt, hiszen a háromgólos vezetés sem lett volna túlzó.
A második húsz perc ehhez képest döbbenetes fordulatot hozott, mintha mezt cseréltek volna a csapatok. Lassabban és kevesebbet korcsolyáztunk, mint a lengyelek, ráadásul hátul nyoma sem volt annak az egyszerű játéknak, amit Jarmo Tolvanen szövetségi kapitány kért. Hajmeresztő hibák követték egymást. A lengyelek sajnos megszolgálták a két gólt, az egyenlítést.
A harmadik harmad tehát 2-2-ről kezdődött. Csakúgy, mint az első, gyors magyar góllal. Hári lőtte a kapu elé korongot, Erdély Csanád tette bele a botját, tipikus „tucat találat”, nekünk mégis gyönyörű. A folytatás idegtépő adok-kapok: helyzet, kiállítás mindkét oldalon. Az utolsó percre a lengyelek persze lehozták a kapusukat, de gól már nem esett: csakúgy, mint az olaszok ellen, kínkeserves, de annál értékesebb 3-2-es győzelem.
Hári János veszélyes volt a kapura
Fotós: Mirkó István
S hogy ez mire lesz elég? Csütörtökön este még lehetetlen volt megmondani. Mindenképpen érdekesség, hogy már tíz lement a torna tizenöt mérkőzéséből, de még egyszer sem volt hosszabbítás. Most már azzal az eshetőséggel is számolni kell, a világbajnokság úgy zárul, hogy három csapatnak kilenc, háromnak pedig hat pontja lesz.
A két csoporton belül a leggyengébb a felső házban nem jut fel, az alsóban pedig kiesik. Nem az ördögöt akarjuk a falra festeni, de a gólkülönbségnek is lehet jelentősége, s e tekintetben a magyar válogatott nem áll jól – jelenleg mínusz négyen.
Amikor ezt a helyzetet felvázoltuk Sebők Balázsnak, sportolóhoz illő választ adott:
– Nem matematikusok, hanem jégkorongozók vagyunk. Akkor végezzük jól a dolgunkat, ha a játékra, mindig a következő feladatra, a következő mérkőzésre összpontosítunk. Ezt tesszük most is. Nyerni akarunk szombaton a britek ellen, aztán majd meglátjuk, mire lesz elég.
Sebőkön mindenesetre nem múlik a siker. Három góllal és egy gólpasszal a góllövőlistát és a kanadai táblázatot is vezeti.
– Természetesen örülök annak, hogy jól megy a játék, de társak nélkül mit sem érnék. Csapatként kell győznünk – jegyezte meg. Eddig is tudtuk, Sebők minden tekintetben profi.
