A számok tanúsága szerint csupán egyetlen gólon múlott. Sőt, ha a büntető-szétlövésekkel zárult MK-finálét is ide vesszük, az április 17.–május 21. közti időszak három mérkőzésén a Veszprém összesen egy góllal múlta felül a Szegedet. Mégis mindent megnyert, mert az elmúlt években már a bajnokcsapatok legfőbb erénye jellemzi: megismerte a győzelem tudományát.
A május 14-i, veszprémi 30-29 után átszállt az esélyesség terhe a Mol-Pickre, amivel nem volt képes megbirkózni. A másik oldalon bezzeg a tét megsokszorozta az erőt. Az első meccsen szinte labdaszedői szerepre kárhoztatott kapus, Mirko Alilovics ezúttal parádésan kezdett, a címvédő már az első percekben megroppantotta az ezüstérmest, és végig vezette, uralta a második felvonást. Innen nézve szinte optikai csalódás a 26-26-os végkifejlet, mert a Szeged onnantól kezdett el vagányul kézilabdázni, ahonnan tulajdonképpen már csak elméleti esélye maradt fordítani.
A sikeredző, Xavi Sabate „kilövés” előtt
A klubtól harmincöt évesen búcsúzó Ilyés Ferenc is ebből az alapvetésből kiindulva méltatta az ellenfelet: „Háromszor is közel voltunk a sikerhez, de a Veszprém nagyon jó csapat, mindig annyit adott ki magából, amennyi a győzelemhez kellett. Itt, Szegeden is rögtön az elején nyilvánvalóvá tette, hogy nyerni érkezett. Tíz évet töltöttem összesen ebben a csapatban, örülök neki, hogy ilyen színvonalas volt az utolsó mérkőzésem, és hogy itt lehet velem az egész családom is.” Ami talán már nemcsak a vér szerinti, székelyudvarhelyi rokonokat jelenti, hanem a tágabb, szegedi és magyar kézilabdás famíliát is.
Ahol a „családfő” továbbra is az MVM Veszprém. Xavi Sabate vezetőedző érdeklődésemre boldogan méltatta pályafutása első magyar bajnoki aranyát: „Nagyon nehéz év és nagyon nehéz mérkőzés volt, de gratulálok a csapatnak, magával ragadó, ahogyan teljesített. A fiúk a legélesebb helyzetekben is tudták a dolgukat, akkor voltak a legjobbak, amikor a leginkább kellett.”
Reméljük, ugyanígy értékelhetünk majd nem egészen egy hónap múlva is, hiszen a Veszprém válogatottjai és Sabate szövetségi kapitány számára a szezon négy legfontosabb meccse még hátravan: a hét végén a Bajnokok Ligája négyes döntője Kölnben, június 10-én és 15-én pedig a szerbek elleni, oda-visszavágós világbajnoki selejtező. A győzelem tudományát mostantól kell tehát igazán a gyakorlatban is alkalmazni.
A Mol-Pick Szegedre a tavasszal látottak alapján mondhatjuk, hogy jó úton jár, de mivel nyáron meghatározó változások történnek a keretben, nyilván módosul az irány, az újra induló csapatépítés miatt pedig a haladási sebesség e pillanatban megjósolhatatlan. Úgyhogy nem sejthető, hogy jövő évi bajnoki döntős tudósításunkat ismét az „ahogy megszokhattuk” fordulattal indíthatjuk-e.
