Az emlékezetes performansz azok után történt, hogy Hosszú a MOB székházában felolvasott egy levelet, amelyben azt taglalta, hogy miközben ő sikert sikerre halmoz, a szövetség méltatlan körülményeket biztosít a felkészüléséhez. Attól kezdve semmiféle kommunikáció nem zajlott egyfelől Hosszú és férje/edzője, Shane Tusup, másfelől a szövetség és elsősorban Gyárfás között. Az úszónő a szövetségtől függetlenül készült fel a riói olimpiára, s szerzett ott három arany- és egy ezüstérmet, majd utána ugyancsak „magánzóként” tarolta le a 2016-os rövidpályás világkupa valamennyi versenyét.
Szerdára – azaz mára – monstre sajtónapot terveztek a Városligeti Műjégpályára, ahol a decemberi windsori rövidpályás vb-re utazó csapat kihirdetése, továbbá a 2017-es budapesti vb-re készülő úszók számára használatra biztosított gépkocsik átadása volt a tervezett két programpont. Most azonban már borítékolható, hogy a tegnapi Hosszú-levél „elviszi a show-t”. A kiáltvány elején olvasható az a mondat („Gyárfás Tamás volt az első, aki 2008-ban azt mondta, hagyjam abba az úszást és vonuljak vissza”), ami talán a lassan egy éve tartó háborúskodás lélektani mozgatórugójára is fényt derít.
„Az utóbbi időben Gyárfás Tamás részéről napvilágot látott nyilatkozatok miatt úgy döntöttem, ideje megszólalnom. A felkészülésem most is a legfontosabb, ezért nem reagáltam eddig az általa mondottakra, de úgy határoztam, nem mehetek el tétlenül a szavai mellett. […] Ha rajta múlik, Magyarország a riói olimpiáról 3 arany- és egy ezüstéremmel kevesebbel tért volna haza. Idén januártól teljes mértékben egyedül, az úszószövetség segítsége nélkül edzettem. Állíthatom, hogy megkönnyebbültem, teljes erőbedobással a felkészülésemre koncentrálhattam, ami szerencsére az eredmények tekintetében is megmutatkozott” – kezdődik a levél, majd így folytatódik: „[…] Számomra elfogadhatatlan, hogy az eredményeinkkel, keserves, mindennapi munkánkkal a szövetség sajátjaként dicsekszik, és arra hivatkozik, nélküle nem lenne világversenyek otthona Magyarország. […] Mélységesen felháborít, hogy tehetséges, sokat bizonyító, a világ élvonalában lévő úszóknak aggódniuk kell, vajon milyen következményekkel jár, ha hallatják a hangjukat. Elárulom, semmilyennel.
Gyárfás Tamás kizárólag azért ülhet abban a pozícióban, ahol, mert mi hozzuk az eredményeket. […] A szövetség vezetősége nem csak az úszókat, teljes klubokat tart sakkban ígéretekkel vagy megfélemlítéssel. […] Azon dolgoznak, hogy elhitessék: a rendszeren kívül nincs élet, hogy semmi sem működhet a szövetség közbenjárása nélkül. Ez egyszerűen nevetséges. Én magam vagyok az élő példa arra, hogy van élet a Magyar Úszószövetség után, sőt, akkor van csak igazán. […] Amennyiben Gyárfás Tamásnak valóban fontos a magyar úszás, és olyan elhivatottság van benne a sport iránt, mint ahogy azt állítja, önként távolítsa el a magyar úszásra legártalmasabb tényezőt, önmagát, és mondjon le tisztségéről!”
Kíváncsiak vagyunk, vajon a magyar sport többi legendás alakja állást foglal-e a Hosszú kontra Gyárfás ügyben, s ha igen, miként.
A szövetség közleményben reagált a Hosszú-levélre. Ennek lényege: „A MÚSZ vezetése – elnök, alelnök, igazgatók, felnőtt és utánpótlás szövetségi kapitányok – értetlenül áll Hosszú Katinka újabb megnyilvánulása előtt.” Gyárfás először is tagadja, hogy bármikor visszavonulásra szólította volna fel az úszónőt, majd a továbbiakban a közlemény bő terjedelemben citálja azokat a tárgyi és pénzügyi támogatásokat, amelyben az idők során részesítette a Hosszú–Tusup házaspárt. Szemére vetik az edző-férjnek a modorát és az – állítólag – világszerte kifogásolt kirohanásait, amelyeknek – megint csak a közlemény szerint – az anyagiak jelentették az okát. Végezetül a szövetség a leghatározottabban elutasítja azokat a megnyilvánulásokat, amelyekkel (a Hosszú házaspár részéről) újból és újból szembesülni kénytelen.
Arról pedig, hogy Gyárfás engedne Hosszú felszólításának, és lemondana, szó sem esik a kommünikében…