A film a Barca három legendás magyarjának, Kubala Lászlónak, Kocsis Sándornak és Czibor Zoltánnak állít emléket, akik közül – paradox módon – idehaza éppen az a Kubala a legkevésbé ismert, aki gyakorlatilag „felépítette” az 1899-ben alapított klub mai otthonát, a Nou Camp Stadiont, s akinek a szobra ott áll a bejáratnál, egyetlenként a legendás egyesület labdarúgói közül. „Évekkel ezelőtt Amszterdamban jártam egy filmfesztiválon, ahol összefutottam Joan González katalán producerrel, aki szinte gyermeki lelkesedéssel beszélt arról a magyar futballistáról, aki azzá tette a Barcát, ami ma: a világ legjobb, leghíresebb futballklubjává. Ez a labdarúgó Kubala László volt. Akkor határoztam el, hogy mindent felkutatok e legendás játékosról – és két társáról, akik ugyancsak rengeteget tettek a katalán egyesületért, Kocsis Sándorról és Czibor Zoltánról –, ami csak fellelhető. Így született meg a film gondolata, majd 2014-re maga a film is” – idézi Kocsis Tibort a Mundo Deportivo.
A cikkben – ifjabb Czibor Zoltán elbeszélésében – szó esik arról a kevéssé ismert körülményről is, hogy nagyon kevésen múlt, hogy Puskás Ferenc nem a Real Madrid, hanem a Barcelona játékosa legyen. „1957-ben Puskás Bécsben élt, a FIFA kétéves eltiltását töltve, s arról álmodozott, hogy talán Spanyolországban folytathatja pályafutását. A Wiener SC pályáján edzegetett, s amikor 1957 decemberében az osztrák csapat spanyolországi túrára indult, az együttessel tartott. Karácsony első napján a frissen átadott Nou Campban megmérkőzött a Barca a Wiener SC-vel – a katalánok Kubala László vezérletével 4-1-re győztek –, majd a Mundo Deportivo december 27-i száma a következő főcímmel jelent meg: Puskás a Kubala családdal töltötte a karácsonyt. És az alcím a következő volt: Egy spanyol klubban akarja folytatni pályafutását.” A López Gimeno által jegyzett cikkben maga Puskás is megszólalt: „Mi, magyarok mindig is nagy rokonszenvvel tekintettünk Spanyolországra, különösen ezekben a viharos hónapokban, és e rokonszenv – úgy érezzük – kölcsönös. Tökéletesen megértem Kubala lelkesedését, amikor erről a csodálatos országról beszél, és az is érthető számomra, hogy honvédos klubtársam, Czibor Zoltán a Barcelonához kíván szerződni.”
Azokban a napokban valóban úgy tűnt, hogy Puskás a Barca labdarúgója lesz. Csakhogy az élet – és Östreicher Emil, a zseniális menedzser, valamint az ő rábeszélésére Santiago Bernabéu, a Real Madrid klubelnöke – másképp akarta. És 1958 nyarán Puskás Ferenc – a későbbi Pancho, Canoncito Pum – a fővárosi klubbal kötött szerződést. Ahol 242 mérkőzésen 262 gólt szerzett, három BEK-trófea és négy gólkirályi cím (Pichichi) fűződik a nevéhez. Már sohasem tudjuk meg, hogyan alakult volna a pályafutása egy Evaristo, Kocsis, Kubala, Puskás, Czibor csatársor csillagaként…