– Nagyon jó felvetés, ha nem hozza szóba, magam is kitértem volna rá – reagált Goerges Leekens a Sallai Roland távollétét firtató kérdésre. A másod-edzője, Patrick de Wilde pedig egyenesen megköszönte a neki feltett kérdést.
Továbbmegyünk, amikor a kapitány átadta a porondon a helyét a segítőjének, odaléptünk hozzá, hogy úgymond „magában” még kérdezzünk tőle egyet, s nem udvarias elutasítás volt a reakciója, hanem a konkrét válaszon felül hosszú társalgásba bocsátkozott; miként De Wilde is fesztelenül beszélgetett velünk később, amikor a játékosok még az edzésre készülődtek.
Gondolhatnánk, ez a különbség a belga és a német mentalitás között, de ennél többről van szó. – Nem az a lényeg, hogy nekem mi a célom a magyar válogatott edzői stábjában.
Egy csapat tagja vagyok, együtt kell sikeresnek lennünk – jegyezte meg De Wilde, hozzátéve: – Georges Leekens a belga futballtörténelem legjobb edzője, ő rakta le a jelenlegi válogatott alapjait. Gondolkodás nélkül igent mondtam a hívására.
Nyitottság – így már Leekens jellemezte a filozófiáját. – Nemcsak a kollégáim és a játékosaim felé, hanem önök felé is. Bíznunk kell egymásban, csak ezzel a hittel juthatunk előre. Mert ez a legfontosabb. Vissza kell állítanunk a magyar labdarúgást az őt megillető helyre – mondta.
Ez a hit és nyitottság például abban is megnyilvánul, hogy a keret ma közösen elmegy a telki templomba. Ez a szokás állítólag már Dárdai idején is járta, s Storck sem ellenezte, de a nyilvánosság előtt csak
Leekens beszél róla.
A meccs, különösen az első meccs előtt persze még minden szép. A kapitány dicsérte a játékosokat, milyen örömmel jönnek a válogatottba, még azok is, akik Amerikából érkeztek; kiemelte, hogy Gulácsi Péter és csapata, a Leipzig győzelme a Bayern München ellen „mindannyiunk öröme”; amikor pedig Elek Ákos és Ugrai Roland válaszolt a kérdésekre, odabökte: „Látod, milyen büszkék, hogy válogatottak lehetnek!”
A legbeszédesebb mégis a „Sallói-ügy” kommunikálása. Pedig érdekes téma, hogy az ősszel a Bajnokok Ligájában szerepelt két magyar labdarúgó – Gulácsi Péter és Sallai Roland – közül az utóbbi miért nem tagja a bő keretnek sem. Leekens a kényes témát sem kerülte ki semmitmondó közhelyekkel.
– Nagyon tetszik a játéka, de a múltban történtek olyan dolgok, amelyek mellett én sem mehetek el. A szabályok mindenkire érvényesek. Júniusban ott lehet a csapatban, azt mondta, küzdeni fog, hogy visszakerüljön – mondta.
Csak hogy érthető legyen: a ciprusi APOEL 20 éves játékosa novemberben a Luxemburg elleni felkészülési meccsen még játszott, a Costa Rica elleni találkozó előtt azonban sérültet jelentett, visszautazott a klubjához, amelyben néhány nappal később pályára lépett. Jó látni, hogy ez nem fér bele.
Leekens elárulta, a Kazahsztánban futballozó Elek Ákos és Kleinheisler László segítségére is támaszkodik, hogy minél jobban felkészüljenek a pénteki meccsre, de kijelentette, a kazahok játékánál sokkal fontosabb, hogyan fogunk mi futballozni.
Mielőtt túlzottan elragadtatnánk magunkat, várjuk meg a pénteki találkozót, hogy a pályán mit sikerül megvalósítani a tervekből.
Lazább a hangulat
– Beszélgettünk a kazahokról a kapitánnyal, de ő már felkészült belőlük, túl sok mindennel nem tudtuk meglepni – árulta el Elek Ákos, aki tegnap kisebb sérülés miatt nem edzett a többiekkel. – Kicsit lazább a hangulat, mint korábban, de teljes képet még nem kaptunk a kapitányról – beszélt az érzéseiről Ugrai Roland.