– Tizenhárom érem nem a legerősebb csapattal. Ezen – ugye – nincs mit szégyellni?
– Összetett csapat volt ez a 14 éves, EYOF-aranyérmes Nagy Rékától a 32 éves Cseh Lászlóig. A legnagyobb úszóink itt voltak, de néhány, szinte ugyanakkora úszónk most nem jött el. A 13 érem úgy jött össze, hogy négy nyári vb-dobogósunk – Milák Kristóf, Verrasztó Dávid, Bohus Richárd, Holoda Péter – hiányzott, és még az a Késely Ajna is, aki a Duna Arénában három számban – ebből kettő egyéni – döntős volt. No meg Jakabos Zsuzsanna…
– A 2015-ös netanyai 11 aranyéremtől azért elmaradtunk.
– Igen, de ott a legerősebb csapatunkkal álltunk ki, még Gyurta Dániel is úszott, szerzett is egy ezüstérmet 200 mellen. 2017 pokoli év volt, főleg az ifjúságiaknak az Eb-vel, vb-vel, a legjobbaknak még a budapesti felnőtt világbajnoksággal. Augusztus 31-én jöttek haza Indianapolisból, utána alapozniuk kellett, jött egy év leforgása alatt a harmadik formába hozás, egy hónappal Koppenhága előtt a magyar bajnokság, ahol Milák pillangóban mindenkit kisöpört a medencéből, az Eb-n azonban – az én egyetértésemmel – már nem vett részt. Szóval, maradtak még bőven tartalékok ebben a csapatban. A ha-val kezdődő mondatoknak nincs értelmük, de talán ha Kapás Boglárka az Eb első napján nem ússza a 400 vegyest, akkor valószínűleg megnyeri a 800 gyorsot, mert neki az a legerősebb száma.
– Cseh László tizenöt év leforgása alatt most másodszor maradt érem nélkül nagy versenyen. Ön szerint miért?
– Túl a harminckettőn talán már sok neki az, hogy egy nap alatt kétszer kellett százszázalékos erőbedobással leúsznia a 200 méter pillangót.
Sós Csaba szerint az Iron Ladynek páratlan lelki tulajdonságai vannak
– Hosszú Katinkától mindenki természetesnek veszi, hogy amelyik számban elindul, azt meg is nyeri, de ez nyilván nem ilyen magától értetődő.
– Egyrészt nem ilyen egyszerű. Eddig kétszer kísérhettem Katinkát közelről élőben, először a budapesti vb-n, majd most. Huszonöt méteres medencében nyilván akadnak olyan kihívói, akik nagypályán meg sem közelíthetik, itt viszont, mivel nagyobb testűek, abban bízhatnak, hogy lefordulózzák. Csakhogy Hosszú lelki tulajdonságai páratlanok, úgy versenyez, hogy mindenkit megroppant, a mentális erejével reménytelenségbe kergeti az ellenfeleit. Azt érezteti velük, hogy nincs esélyük – és így aztán nincs is… Nem láttam a versenyzésében mákszemnyi bizonytalankodást sem. A másik meg az, hogy továbbra sem fog rajta az idő, pedig lassan már 29 éves.
– Kimondhatjuk, hogy odaért az úszósport történetének legnagyobbjai közé?
– Ki, és hála istennek, ő a miénk!
– Ne hagyjuk ki a tizenéveseinket sem!
– Németh Nándor döntőbe jutott száz gyorson, ez maga a csoda a hatalmas testű és izomzatú terminátorok között. Igaz, ott nyolcadik lett, de semmi gond, ott volt, és kész. Lakatos Dávid is azért nyolcszáz gyorson döntőt úszott, le a kalappal előtte. A többieket is megérte kihozni, saját szemükkel látták legalább, hogy hová kell fejlődniük, és gondolom, megértették, miért követel még többet tőlük az edzőjük a tréningeken. A fárasztó nyár után megérdemelték, hogy részesei legyenek ennek a show-nak. Mert a dánok egy csodálatos arénában egy csodálatos Európa-bajnokságot rendeztek.
– Sarah Sjöström, amikor még csak három ezüstérme volt, azt mondta nekem: ez az Eb számára alig több, mint egy edzés. Aztán vasárnap nyert három aranyat, és már nyilván másképp vélekedett…
– Hát azért egy Eb jóval több egy erős edzésnél. Lobanovszkij Maximnak például a váltókkal együtt hétszer kellett leúsznia kajakra az 50 gyorsot…
– Egy tízes skálán hányast adna a válogatottunk teljesítményére?
– Hát én ezt nem szeretem… Na jó, tízest. Igen, tízest. Imádom ezt az egészet, csodálatos csapatom van, ezeket az úszókat irányítani, egyáltalán magyar kapitánynak lenni bármilyen sportágban, felemelő érzés.
