Ez bizony fárasztó volt. Indulás korán reggel Székesfehérvárról, a gép délelőtt indult Ferihegyről, Moszkvában csaknem három óra volt a várakozás, és helyi időszámítás szerint este 11 órakor érkezett meg a csapat Jekatyerinburgba, ahol négy órával járnak előrébb, mint mi otthon.
Mindez azt is jelentette, hogy a női kosárlabda-válogatott az utolsó Európa-bajnoki selejtezője előtti napon mindössze annyit tudott mozogni, hogy a moszkvai Seremetyevo repülőtéren átsétált az egyik terminálból a másikba.
Ezúttal nehezebb dolga lesz Székely Norbert csapatának
Fotó: FIBA
Az oroszok nyilván a saját érdekeiknek megfelelően választottak helyszínt, elcsalogatták magyar vetélytársaikat ennyire messzire, ahol gondot jelenthet az időeltolódás és a hirtelen éghajlatváltozás is – itt az érkezéskor már jóval mínusz tíz fok alatti hőmérséklet fogadta a játékosokat.
Mivel matematikailag még nem biztos a kijutás a júniusban kezdődő kontinenstornára, akár írhatnánk azt is, hogy a csapat sorsdöntő mérkőzés előtt áll, de most talán nem szükséges tovább koptatni ezt a jelzőt.
Már Tiranában, az albánok elleni 112 pontos győzelem után megnyugodott mindenki, aki a csapathoz tartozik, mert az utolsó fordulóban elképzelhetetlen kombinációknak kellene összejönniük ahhoz, hogy csütörtöktől ne készülhessünk az Európa-bajnokságra. A nyolc csoportmásodik közül a mi válogatottunk büszkélkedhet a legjobb mérleggel és pontkülönbséggel, és innen kellene a hetedik helyre lecsúsznia a kieséshez.
Fárasztó és bonyolult lenne minden létező változatot felsorolni, a lényeg az, hogy ha nem kapunk ki 87 vagy annál több ponttal – de tényleg van olyan variáció is, amely 102 pontos vereséget is megenged –, akkor Magyarország sorozatban harmadszor is részt vehet az Eb-n.
Még csak ennyit sem kellene számolgatni, ha legkevesebb nyolc ponttal legyőzzük Oroszországot, akkor ugyanis a csoportunk élén végeznénk, és erre sokkal nagyobb az esély, mint az említett 87 pontos vereségre – józanul gondolkodva alighanem a középút vezet ezúttal is az igazsághoz. Jekatyerinburgban megverni a világ elitjébe tartozó házigazdákat bravúrnál is többnek számítana, ugyanakkor végzetes vereséget sem szenvedhetünk, az sem tartozik a realitások tartományába.
Székely Norbert szövetségi kapitány természetesen azzal küldi ki a játékosait a pályára, hogy nyerjenek, erre készíti fel őket, és ennek érdekében változtatott is a keretén. Albániában ott volt Fegyverneky Zsófia és Hegedűs-Őri Györgyi, helyettük Kis Virág és Katona Szidónia utazott el Jekatyerinburgba.
A válogatottól már másfél éve visszavonult Fegyverneky kizárólag a tiranai mérkőzésre tért vissza, Katona őt lesz hivatott pótolni, a másik cserének viszont szakmai okai vannak.
– Az albánok ellen a sebességre volt szükség, most viszont más szerkezetű, jóval magasabb ellenféllel mérkőzünk meg, és ehhez van szükségünk Kis Virágra – indokolta a moszkvai átszállás alatt Székely Norbert a döntését lapunknak.
– Sajnos az utazás miatt egy edzés kimarad, ami nem jön jól, de az Tiranában is kiderült, hogy mentálisan kifogástalan a csapat. Szerintem a játékosok el tudják hinni, hogy képesek a bravúrra.
Szerencsére nincsen sérültünk, így bátran indulhatunk harcba a csoportelsőségért, és holnap kiderül, aktuálisan mire leszünk képesek a világ egyik legjobbja ellen.
Ezután azt fejtegettük, hogy van ennek a selejtezőnek más tétje is. Ha nem sikerül a bravúr, akkor sem közömbös a pontkülönbség – a 87 pontos vereséget most felejtsük is el –, egész pontosan fontos lenne a másodikok között is minél előrébb végezni, mert ez meghatározza a helyzetünket az Európa-bajnokság csoportjainak sorsolásakor.
Magyarán: az első két kalapra nincs esélyünk, a harmadik és a negyedik határán állunk, és természetesen jó lenne, ha az előbbiből húznák ki a nevünket.
Azaz nem sorsdöntő, de fontos meccsre jöttünk ide, a kontinens túlsó végébe.
