Ki lesz a bajnok: a Honvéd, esetleg a Videoton? Ki esik ki a Gyirmót mellett: a Debrecen, a Diósgyőr vagy az MTK? És ki lesz a harmadik: a Ferencváros vagy a Vasas? Ezek a kérdések vártak válaszra a néhány hete véget ért labdarúgó-bajnokság utolsó fordulójában, de az is csak kevéssel korábban dőlt el, hogy a Fradi már nem védheti meg a bajnoki címét, az Újpest, a Mezőkövesd nem eshet ki, a Paks és a Haladás nem lehet dobogós – és máris felsoroltuk az egész mezőnyt.
– Ezért is vagyok feltétlen támogatója a tizenkét csapatos élvonalnak, a bajnokság ugyanis így jobb, erősebb és izgalmasabb – szögezi le George F. Hemingway, a bajnok Bp. Honvéd tulajdonosa. – Gyenge játékosok nemigen férnek be a mezőnybe, és az ország gazdasági háttere ennyi életképes csapatot enged az első osztályban. Szerintem egy ugyancsak tizenkét csapatos másodosztállyal együtt a profi futball le is fedné az országot.
Szabados Gábor sportközgazdász abban egyetért a klubtulajdonossal, hogy a létszámcsökkentés jót tett a magyar labdarúgásnak, mert a bajnokság valóban izgalmasabb lett, arról viszont lehet vitatkozni, hogy a színvonal nőtt-e a két évvel ezelőtti döntés óta.
Az elsődleges ok egyébként az előbb említett gazdasági háttér volt, és valóban már hírét sem hallani elmaradt fizetéseknek, tetemes tartozásoknak az élvonalban, egyik klubot sem fenyegette csőd menet közben, és így egy esetleges visszalépés nem veszélyeztette a bajnokság komolyságát.
Ugyanakkor érdemes megnézni a térképen az NB I-es csapatok földrajzi elhelyezkedését: rendkívül leszűkült az a terület, amely érdekelt a profi futballban, és még szűkebb az, ahol NB I-es meccseket láthatnak a szurkolók. Érdekes, hogy ha vízszintesen elfeleznénk Magyarországot, akkor egyetlenegy élvonalbeli klubot találunk a vonal alatt, a Paksot.
– Ez nem több puszta véletlennél – mondja Szabados Gábor. – Ha a különbség Nyugat- és Kelet-Magyarországot választaná ketté ebből a szempontból, azt lehetne a régiók közötti gazdasági különbségekkel magyarázni, így viszont nincs konkrétan megnevezhető ok.
A hatalmas fehér foltok léte a rendszer egyik hátránya, ám a sportközgazdász szerint az előnyök ezt feledtetik. Kétségtelen, hogy a megyék többsége élvonalbeli futball nélkül marad, ám a 12 csapatot eleve nem lehet 19 megye és a főváros között igazságosan elosztani. De ez a földrajzi egyenlőség a világon sehol sem szempont a professzionális sportban. Szabados Gábor szerint akad olyan csapat, amelyik piaci alapon nem lenne ott a mezőnyben, ám a két kiesett, a Gyirmót és az MTK is az említett vízszintes vonal felett van, tehát a lényeget tekintve a kép velük sem mutatna mást.
A kérdés csupán az, hogy a fehér foltok területén mennyire érezhető a futball vonzerejének a csökkenése, a gyerekek kevésbé akarnak-e ott futballozni, mint ahol a saját szemükkel, élőben láthatnak profi példaképeket.
George F. Hemingway és Szabados Gábor ugyanazt válaszolja erre a kérdésre: ez nem játszik szerepet. A gyerekek szeme előtt mindkettejük szerint külföldi példaképek lebegnek, ők Messik és Ronaldók akarnak lenni, amikor először labdába rúgnak, a tehetségeseknek pedig nem lehetetlen elérniük az NB I-et ezekből a régiókból sem, onnan pedig a cél eljutni valamelyik külföldi bajnokságba, és ez független minden földrajzi szemponttól.
Egyetértenek abban is, hogy rossz ötlet volt fordulónként kettőre csökkenteni a televízióban közvetített mérkőzések számát, mert nehéz eltalálni, a hatból melyik kettő lesz jó reklámja a magyar „futballbiznisznek”, és ettől nem lesz több néző a lelátókon – aki nem talál jó magyar meccset, az megnéz egy spanyolt, németet vagy angolt, és nem indul el a legközelebbi stadion felé. Különösen úgy, hogy azt olykor kétszáz kilométerre találja meg…