Tegnap reggel tíz óra után szállingóztak a kosarasok a csarnokba, hivatalos nevén a a kecskeméti Mercedes-Benz Gyár Kosárlabda-akadémia új, multifunkcionális sportcsarnokába. Sokat nem kellett gyalogolniuk, a csapat főhadiszállása az út túloldalán található, az élelmesebb újságírók ott kezdték a napot. Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány a szálloda halljában adott először interjút, ezt követte később négy-öt további a csarnokban.
De ne szaladjunk ennyire előre! Váradi Benedek, Ferencz Csaba és Filipovity Márkó látványos bemelegítéssel hangolt a délelőtti edzésre. Talán Váradi javasolta a többieknek, hogy fél pályáról dobjanak kosárra. A kezdeti próbálkozások nem jártak sikerrel, csak a gyűrűt és a palánkot tudták eltalálni, ám onnan a labda messze felpattant a játéktér fölé.
A kosárpálya ugyanis egy süllyesztett szinten található, a palánkhoz közel egyméteres fal magasodott, s ha azon túl gurult a labda, nem volt mese, a játékos fogta magát, felmászott a „mínusz egyedikről” a földszintre, és onnan hozta vissza a labdát. Mivel ez gyakran előfordult, Ferencz Csaba lépett, feltalálta a spanyolviaszt: a sarokban levő mobil falat, hívhatjuk függönynek is, elhúzta, arról pedig visszapattantak a labdák. Így mindenki maradhatott a helyén – a mínusz egyediken. Az első félpályás triplát a Falco játékosa, Váradi Benedek engedte el, sőt, behajított további hármat a felezővonalról, majd lassan belejöttek a többiek is.

Laza dobóedzés elutazás előtt
Mire Sztojan Ivkovics belépett a csarnokba, triplavirtuózokat láthatott a pályán. A tekintély nagy úr, amint megjelent a kapitány, mindenki megállt, letette azt, amivel addig foglalatoskodott, és meghallgatta a főnök instrukcióit. Ivkovics egy pillanat alatt megtervezte az eseményeket, hatalmas szociális érzékenységről tett bizonyságot, amikor javasolta az újságíróknak, hogy a kiegészítő embereket is szólaltassák meg a pénteki Lengyelország, majd a vasárnapi debreceni Koszovó elleni világbajnoki selejtezők előtt.
Így mégsem volt annyira boldog, amikor a húzóembereket egymás karjaiból könyörögte ki a sajtó. Perl Zoltán a lengyelek erősségeit elemezte (nagydarab, jól megtermett emberek, főleg a támadólepattanók megszerzésében erősek), amikor – szó szerint – befutott Vojvoda Dávid, és kedvesen odébb taszajtotta a társát, aki rohant a rögtönzött csapatfotózásra.
A magyar anya és amerikai apa gyermeke, Rosco Allen áradozott egyre jobb magyarsággal a tenerifei klubélményeiről, majd a Hanga Ádám távollétében – a barcelonai klasszis helyett Keller Ákos lesz a csapatkapitány – legjobb játékosunk, a szolnoki harcos, Vojvoda is megnyilvánult. „Nem lesz velünk Ádi, és biztos, hogy hiányozni fog, de a lengyeleknél is hiányzik majd néhány kulcsember. Azt nem mondom, hogy győzelemre készülünk, mert az hülyén hangzana az én számból, de az biztos, hogy mindent megteszünk a siker érdekében.”
Ivkovics ugyanezt húzta alá, dicsérte a csapatát, az Eb óta feltűnt újoncokat. Mondta volna hosszabban is, de az edzés közben befejeződött. Megjelent Ivkovicsné, azaz Béres Tímea, a függönyt visszahúzták a kosarasok, a kapitány mindenkit az öltözőbe vezényelt. Rend van, kizárt, hogy a fal szedje a lepattanót Lengyelországban, igaz, Ivkovics repertoárját ismerve nem fenyeget az a veszély, hogy a fél pályáról kísérletezzen a csapat Bydgoszczban.