A téli ötkarikás játékok első magyar aranyérmét hozó phjongcshangi olimpia az év elején nem csak a sporthírek között követelt helyet magának. Amikor eldőlt, hogy a Koreai NDK is részt vesz a seregszemlén, a küldöttsége a megnyitón együtt vonul a Koreai Köztársaságéval, mi több, a női jégkorongtornán közös csapatot indít a rendezőkkel, az egész világ fellélegzett. Így már nem tűnt valószínűnek, hogy a csupán nyolcvan kilométerre lévő szögesdrótos határ túloldaláról a néhány hónappal korábban atomrobbantásokkal riogató észak-koreai hadsereg megindul dél felé.
Ellenben az olimpián egy másfajta északi katonás alakulatot, a hivatalos szurkolólányokat láthattunk. A decens egyenruhába öltöztetett csapatba csak kivételes szépségű, hibátlan alakú, legalább 165 centis fiatal lányok kerülhetnek be, akik a lelátókon vezényszóra harsogták a rigmusokat, ütemre tapsoltak és lengették a kis zászlóikat.
És jött a prágai lány…
Az éremtáblán a norvégok végeztek az élen 14 arannyal, 14 ezüsttel és 11 bronzzal, megelőzve a németeket (14, 10, 7) és a kanadaiakat (11, 8, 10). Az oroszok a doppingbotrányaik miatt megrostálva csak semlegesként indulhattak, és be kellett érniük két arannyal – igaz, a jégkorongtornát megnyerték, ami nagyon fontos volt nekik.
A franciák sílövőlegendája, Martin Fourcarde három aranyig jutott, miként a norvég sífutók újhullámából Johannes Klaebo, de a legtöbb érmet nem ők szerezték. Marit Björgen két aranyat, egy ezüstöt és két bronzot gyűjtött be, és a 37 esztendős norvég sífutónő az olimpia utolsó versenyszámára tartogatta a slusszpoént: a klasszikus stílusú 30 km-es szám megnyerésével minden idők legeredményesebb téli olimpikonja lett, a kollekciója 8 arany, 4 ezüst és 3 bronz. Ezzel honfitársát, a sílövő Ole Einar Björndalent (8, 4, 1) pipálta le.
Ledeckának mindegy, hogy sí vagy hódeszka
Fotó: MTI/EPA/Nick Didlick
Ám a legnagyobb sztori a cseh Ester Ledeckáé. Aki azzal csak a papírformát hozta, hogy a női hódeszkások között aranyérmes lett a párhuzamos óriás-műlesiklásban. No de hogy előtte alpesi síben megnyerte a szuper-óriásműlesiklást, az már világszám! Az összes nagymenő túl volt már a versenyen, és az NBC televíziós csatorna be is fejezte a közvetítését azzal, hogy az osztrák Anna Veith megvédte a címét. Ám még jött Ledecká, és ha csak egyetlen századdal is, de gyorsabb volt nála. Először a 22 éves prágai lány is azt hitte, hogy elmérték az idejét. Ilyen se volt még, hogy egy hódeszkás alázza a földkerekség legjobb alpesi sízőit, Lindsey Vonnt, Lara Gutot és a többieket!
Hamilton: úgy, mint 2017-ben
A 2017-es évben Lewis Hamilton nyerte meg a Formula–1-es világbajnokságot Sebastian Vettel előtt. A brit pilóta két futammal a zárás előtt Mexikóvárosban biztosította be a vb-címét, a konstruktőrök között pedig csapata, a Mercedes győzött. S ezt a mondatot úgy is leírhatjuk, hogy a 2017-es év helyére 2018 kerül, akkor is helytálló, a lényeget tekintve a száguldó cirkuszban újraírták a tavalyi esztendőt.
Hamilton pedig így már ötszörös világbajnoknak vallhatja magát, a vonatkozó örökranglistán utolérte az 1950-es években szintén öt bajnoki címet szerző argentin Juan Manuel Fangiót, és már csak Michael Schumacher előzi meg a maga hét vb-elsőségével.
Hamilton szerződése egyelőre 2020-ig szól a Mercedeshez, és ha továbbra is így fut a stuttgarti istálló szekere, velük befoghatná a németek legendáját is. Neki is ez jár a fejében.
„Ha jövőre ugyanazzal az autóval kellene versenyeznem, mint idén, az unalmas lenne, de teljesen új autók jönnek, új kihívások, és nagyon motivált vagyok. Nyilván Max Verstappen is világbajnok szeretne lenni, Charles Leclerc pedig a Ferrarinál rögtön nagy dobással indítana, és ezek a srácok mind sokkal fiatalabbak nálam, pedig én is még csak 33 éves vagyok. Motivál, hogy bebizonyítsam, továbbra is képes vagyok előttük maradni, ezen dolgozom már a télen is. Megkértem a csapat tagjait, hogy írják meg nekem e-mailben, miben kellene még fejlődnöm és szerintük hogyan tudnék még előrébb lépni. Arra kértem őket, ne finomkodjanak, és nyugodtan írjanak név nélkül is” – árulta el egy év végi szponzori összejövetelen Hamilton, akinek jövőre természetesen a négyszeres világbajnok Vettellel is számolnia kell az ellenfelei között.
A brit pilóta (fehérben) uralkodik a Formula–1-ben
Fotó: Kurucz Árpád
Kimi Räikkönen viszont már aligha tör sok borsot az orra alá, hiszen a Ferraritól a Sauberhez került. Vettel hiába örült volna, ha marad régi harcostársa, a maranellói csapatvezetés a fiatalítás mellett döntött. A finn világbajnokban mindenesetre éghet a bizonyítási vágy, és nem levezetni szándékozik, kétéves szerződést írt alá. Daniel Ricciardo a Red Bulltól a Renault-hoz távozott, a spanyolok kétszeres világbajnoka, Fernando Alonso pedig az év végén nemcsak a McLarentől köszönt el, ahol már nem jöttek neki az eredmények, elsősorban a gyenge autója miatt, hanem a Formula–1-ből is kiszállt. A 2019-es szezonra már csak ezért sem mondhatjuk majd, hogy ugyanolyan volt, mint a 2018-as.
Djokovicsot nem lehet leírni
Ha tömören kellene összefoglalnunk 2018-at a teniszsportban, nagyjából így nézne ki a rezümé: a hölgyeknél a négy Grand Slam-tornát négy különböző versenyző (Caroline Wozniacki, Simona Halep, Angelique Kerber, Naomi Oszaka) nyerte, a korosodó, gyermekszülés után visszatérő nagyasszonynak, Serena Williamsnek be kellett érnie három vesztes döntővel, míg az uraknál az Australian Opent Roger Federer, a Roland Garrost – idestova tizenegyedszer! – Rafa Nadal nyerte, majd jött a feltámadó, újra egészséges Novak Djokovics nagy szériája, amelybe belefért Wimbledon és a US Open serlegének betakarítása, továbbá a visszatérés a csúcsra, a világranglista élére.
A Davis-kupa döntőjében, Lille-ben – tehát idegenben – Horvátország 3-1-re legyőzte Franciaországot, ezzel kivívva a világ csodálatát. Mindenki azon álmélkodott, hogy egy alig négymilliós kis ország hogyan képes előbb döntőt játszani a futball-vb-n, majd elhódítani a teniszsport legbecsesebb csapattrófeáját, 2005 után másodszor.
Froome trónfosztása
Az idei Tour de France kerékpáros-körverseny toronymagas favoritja Christopher Froome – lett volna. Azért a feltételes mód, mert bár a 33 éves, Nairobiban született brit zseni 2012 és 2017 között négyszer megnyerte a sportág legnagyobb presztízsű országúti viadalát, s a Giro d’Italiának és a Vuelta a Espanának is ő volt a címvédője – ilyen csak 1983-ban fordult elő, hogy a három legjelentősebb profi országúti versenyt ugyanaz a kerekes nyerte meg egyazon évben, mégpedig a francia Bernard Hinault –, ám doppingügybe keveredett, s csak öt nappal a Tour rajtja előtt, 2018. július 2-án mentették fel s engedélyezték az indulását.
Ilyen zaklatott felkészülés után Froome csak harmadik lett az összetettben, a győzelmet honfitársa, a walesi Geraint Thomas érdemelte ki a holland Tom Dumoulin előtt. Thomas amúgy nem akárki: háromszoros világ- és kétszeres olimpiai bajnok, s pályán és országúton egyaránt klasszis. Győzelme jutalmául a BBC őt választotta az esztendő sportszemélyiségének.
Dinasztia az öböl partján
A Golden State Warriors nevét lassan egy napon említjük az NBA történetében a Boston Celticsével vagy a Los Angeles Lakersével, hogy hirtelenjében a tengerentúli profi liga legtöbb bajnoki címmel büszkélkedő – 17, illetve 16 Larry O’Brien-trófea van a vitrinjükben – klubjait citáljuk. Steve Kerr edző csodacsapata ugyanis négy év leforgása alatt harmadszor ért a csúcsra, megint a Cleveland Cavaliers legyőzésével. A döntő nagyon simán alakult, csak az első meccsen volt küzdelem, azt hosszabbításban nyerte meg 124-114-re a Warriors LeBron James 51 pontos, emberfeletti teljesítménye ellenére.
A további három mérkőzést könnyedén hozta az észak-kaliforniai gárda, 4:0-lal kisöpörte a fináléból a jószerével egyszemélyes csapattá redukálódott Cavalierst. A döntő legértékesebb játékosa, az MVP Kevin Durant lett – akárcsak tavaly –, leginkább az utolsó találkozón regisztrált tripla duplájának (20 pont, 12 lepattanó, 10 assziszt) köszönhetően.
Jamesnek ez volt az utolsó mérkőzése a Cleveland színeiben, a nyáron átszerződött a Los Angeles Lakers csapatához, hogy 34 évesen (szilveszterkor ünnepli a születésnapját) visszarepítse a legendás franchise-t az NBA csúcsára. Ehhez azért Steph Currynek, Kevin Durantnek, Klay Thompsonnak, Draymond Greennek, Andre Iguodalának és DeMarcus Cousinsnak is lesz egy-két szava…
Ovecskin megdicsőülése
Az NHL bajnoki trófeája, a Stanley-kupa végre bekerült a Washington Capitals vitrinjébe. A 44 éves franchise fennállása első trófeáját szerezte meg idén júniusban a nyugati rangelső, a Vegas Golden Knights elleni 4:1-es győzelemmel. Nehéz eldönteni, melyik a nagyobb sztori: a Capitals 33 éves kapitányának, Alekszandr Ovecskinnek a megdicsőülése 13. NHL-idényében vagy az Arany Lovagok menetelése első NHL-szezonjukban rögtön a Stanley-kupa fináléjáig.
Ovecskint amúgy a playoff legjobbjának választották, s így megkapta a Conn Smythe-trófeát a Maurice Richard-serleg mellé, ami az alapszakasz legtöbb gólt (49) elérő játékosának jár. A kupadöntő felé vezető úton a Capitals előbb a Columbus Blue Jackets csapatát ejtette ki, 0:2-ről fordítva 4:2-re, utána a Pittsburgh Penguinst takarították el szintén 4:2-vel, aminek azért volt különös jelentősége, mert generációja másik óriását, Sidney Crosbyt és csapatát győzte le ezzel. A főcsoportdöntőben a Tampa Bay Lightning volt az ellenfél, a győzelmi arány pedig 4:3 Ovecskinéknek.
Ezek után a nagydöntő az újonc Las Vegas ellen már alig volt több formaságnál.
