Míg a 26-os magyar keret 3 kapust, 8 védőt, 6 középpályást és 9 csatárt számlál, addig a 24 norvég válogatott futballista megoszlása posztjuk szerint 3-6-10-5. Ennek alapján a skandinávok a játéktér centrumára, az ottani variációs lehetőségekre koncentrálnak – persze előfordulhat, hogy elmélkedésünknek csekély a jelentősége. Egy játékos „működési helyének” meghatározása ugyanis bizonyos határokon belül elég esetleges, egy szélső például gyakorlatilag bármelyik sorba betehető, csak a háló elé nem.
Fotó: Reuters
A világranglistás helyezések, valamint a keretek értékének összehasonlítása szintén legfeljebb egy-egy ismérv a sok közül, ráadásul ezúttal komoly ellentét feszül közöttük. Előbbi alapján például felesleges lenne aggódnunk, hiszen tizenhárom pozícióval megelőzzük leendő riválisunkat (33. és 46. hely), utóbbit tekintve viszont ott az előny, s nem is csekély, bő húszmillió eurónyi (27,7, illetve 48 millió euró). Nehéz tehát releváns értékmérőt találni a valós esélyek, illetve a norvég játékerő elemzéséhez, s akkor még nem beszéltünk a labdarúgás közismert esetlegességéről.
Ám azzal már érdemben kezdhetünk valamit, hogy az északi válogatottba meghívottak milyen kluboktól érkeznek, s ott mennyi játéklehetőséghez jutnak. Leghátul erős a német hatás, hiszen Örjan Nyland az Ingolstadtban, Rune Jarstein pedig a Herthában szerepel, ám előbbi a nemzeti gárdában hiába számít az első számú kapusnak, idén még csak egyetlen Bundesliga I-es bajnokin védett, míg utóbbi (Dárdai Pál keze alatt) nyolcon. Lehet, hogy André Hansen, a friss bajnok Rosenborg fix kezdője lesz a nevető harmadik?
A két marokkói származású szélsőhátvéd, Haitam Aleesami és Omar Elabdellaoui az IFK Göteborg, illetve az Olimpiakosz biztos pontja, utóbbit (aki a múlt heti görög bajnokit kisebb sérülés miatt kihagyta) középpályásnak jelölik, ez rímel korábbi gondolatmenetünkre. Even Hovland a Bundesliga II-es Nürnberg legutóbbi meccsein a kispadra szorult, Vegard Forren az Európa-ligában menetelő, de a naptári év szerint zajló norvég Eliteserienben címvédőként most csak hatodikként végzett Molde oszlopa maradt. Martin Linnes (Molde), valamint két légiós, Stefan Strandberg (FK Krasznodar) és Tom Högli (FC Köbenhavn) is bármikor bevethető, hiszen rendszeresen viselik klubjuk mezét. A sok középpályás közül a leghíresebb a 17. évét decemberben betöltő csodatini, Martin Ödegaard, ám neki nagyobb a füstje, mint a lángja, a Real Madrid harmadosztályú fiókcsapatában játszott idénybeli kilenc meccsén hétszer lecserélték, a góllal adós maradt… Nem csoda, hogy a legutóbbi négy válogatott-találkozón nem kapott lehetőséget Per-Mathias Högmo szövetségi kapitánytól.
Aki eleve az állandóság híve, nála, ha minden rendben, két szigetországi légiós, Stefan Johansen (Celtic) és az angol Premier League-ben csapatkapitányként is helytálló, ghánai születésű Alexander Tettey (Norwich) szűri az ellenfél próbálkozásait, Per Skjelbred (Hertha) és főképp Jo Inge Berget (Malmö FF) pedig Markus Henriksent (AZ Alkmaar) és a center Alexander Söderlundot (Rosenborg) segíti a támadásban. Henriksen 12 meccsen 7-szer volt eredményes a holland pontvadászatban, Söderlund 22 találattal lett a múlt héten véget ért hazai bajnokság gólkirálya, formájuk sokat ígérő, utóbbi az Európa-liga-selejtezőben a Debrecennek is beköszönt. S akkor még ott van lehetőségként a 10 meccsen 11-szer hálót rezgető Marcus Pedersen (Strömgodset), vagy a keret legértékesebbjeként ötmillió eurót kóstáló Havard Nordtveit (Mönchengladbach)…
Megemlíthető a keretből a koszovói albán származású testvérpár, Valon és Veton Berisha (Salzburg, illetve Greuther Fürth), de azért borítékolhatjuk, nem ők döntik majd el a párharcot. Sokkal inkább az előttük felsoroltak, a többség ugyanis, mint kitetszik, komoly bajnokságban rendszeresen és jól játszik.
