– Mi történt pontosan a csütörtöki, kecskeméti vereség után? Ön lemondott, a klub ezt nem fogadta el, de mi zajlott a háttérben?
– Semmi különös. Kikaptunk, ez már az ötödik vereségünk a bajnokságban, azaz nem szereplünk jól, és másnap azt mondtam a vezetőknek, hogy ha szerintük velem van a baj, akkor én azonnal hátralépek, és átadom a helyemet. Pontosan tudom, hogy nincs olyan ember, aki ne hibázna, és ez természetesen rám is igaz. Ők több mint húsz éve ismernek engem, ismerik a munkámat, és ez alapján nemet mondtak, továbbra is bíznak bennem.
– Tehát megy minden tovább, ahogyan eddig?
– Nem, mert a keretben lesznek változások. Elsőként a center posztján: az amerikai Ryan Wright távozik, a helyére érkezik a horvát Luksa Andric, és ahogyan a klub közleményéből is kiderül, várhatók további cserék is.
– Mondhatni tehát, hogy egy jó, eredményes év rossz szájízzel zárult?
– Számomra nehéz, hosszú és viharos esztendő volt az előző, hiszen két pozícióban is helyt kellett állnom, de nem én vagyok a fontos, hanem a magyar kosárlabda, az pedig rendkívüli eredményekkel rukkolt elő. A nők is kijutottak az Európa-bajnokságra, a Szolnok is komoly sikereket ért el, a többi kupacsapat sem vallott szégyent, mint ahogyan a légiósaink sem, Hanga Ádám például csapatkapitány lett egy európai élklubnál.
– Az, hogy a Szolnok a Bajnokok Ligájában eddig mindössze egy meccset tudott megnyerni, nem meglepetés, ám a hazai öt vereséggel – a lemondás felajánlása is ezt sejteti – már nehezebb elszámolni.
– Valóban. Tudni kell azonban, hogy a BL-szereplés az utóbbi hat év munkájának köszönhető, nem nekem vagy a jelenlegi keretnek, és nehéz lesz megismételni. A BL nekünk még túl nagy falat, és hibáztam, amikor azt hittem, hamar össze lehet rakni egy olyan keretet és csapatot, amely a hazai és a nemzetközi porondon is eredményes lehet. Az pedig tény, hogy valaki mindig sérült volt a meghatározó játékosok közül, ám nem szeretnék kizárólag erre hivatkozni.
– Ezek szerint itthon véget ért a Szolnok hegemóniája?
– Az nagyon jó, hogy a többiek felzárkóztak mellénk, sőt azt mondom, a Fehérvár méltó trónkövetelő, jelenleg kicsivel előttünk is jár. Korábban sokan minket akartak lejjebb húzni, de szerencsére ez változott, és most már a vetélytársak akarnak felemelkedni, ami jót tesz a magyar kosárlabdának. És persze nekünk is, mert a fejlődésünk záloga a sok új és komoly kihívás. Kimondottan hasznos, ha egyre feljebb húzzuk egymást.
– Amikor a válogatott százszázalékos teljesítménnyel kiharcolta a kijutást az Európa-bajnokságra, a motivációt nevezte a siker zálogának. Tényleg ennyire egyszerű lett volna?
– Nem volt egyszerű, hiszen keményen meg kellett dolgozni érte. Úgy fogalmaztam a siker pillanatában, hogy a ranglistán elfoglalt helyezések alapján a szereplésünk meglepetés volt, a játékosok alázatát nézve viszont egyáltalán nem. Őket alig ismeri az ország, pedig megérdemelnék a nagyobb népszerűséget. Az utóbbi öt évben összesen kétszáz napot töltöttünk együtt a felkészülések során, ők pedig zokszó nélkül jöttek, dacára annak, hogy valamennyien családos, illetve párkapcsolatban élő emberek.
– És mivel tudja motiválni őket?
– Nem lehet erősebb motiváció a válogatott meznél. Hisznek a munkánkban, a sikerünkben, és ők szeretik Magyarországot, a hazájukat, a magyar embereket, ezért hajlandók alázattal dolgozni is, a kijutás után pedig sokat vissza is kaptunk ebből a szeretetből.
– Az Eb-n a csoportban a horvátok, a spanyolok, a csehek, a románok és a montenegróiak lesznek az ellenfeleink. Az első négy csapat jut tovább a nyolcaddöntőbe. Milyenek az esélyeink?
– Minden ellenfelünk örült nekünk, ami érthető, de a selejtezők előtt is hasonló volt a helyzet, és végül elsők lettünk a csoportban. Az Eb-n ezzel nyilván nem számolhatunk, a keret kisebb átalakításával úgy készülünk majd fel, hogy szerzünk még kellemes pillanatokat a magyar szurkolóknak.
– Ezt vehetjük újévi jókívánságnak is?
– Igen, de természetesen ennél többről is szó van, hiszen dolgozom azon is, hogy a Szolnok megvédje a bajnoki címét és megnyerje a Magyar Kupát. Én elsősorban boldogságot kívánok mindenkinek, mert frusztráltan dolgozva nem lehet jó eredményeket elérni a sportban és az élet más területein sem. Ez a legfontosabb, és ha ez megvan, akkor okkal reménykedhetünk a sikerekben.