– Két érem a vb-n, pontszerző helyezés, országos csúcsok: rövid idő alatt máris a magyar atlétika legeredményesebb elnökei közé emelkedett. Szárnyal, vagy máris nyomja a felelősség súlya?
– Most nem engem, hanem a versenyzőket és edzőiket illeti a gratuláció. Mi nem teszünk egyebet, mint folyamatosan igyekszünk megteremteni a lehetőségeket a jó szerepléshez. És örülünk, hogy mi is igazoltuk annak a finanszírozásnak a páratlanságát, amelyben a magyar sport részesül. Nekem korábban sportolóként,
aztán vezetőként is sikerült szert tennem hasonló tapasztalatokra, van tehát összehasonlítási alapom. Higgyék el, nem túlzó a korábbi megállapításom. A magyar atlétika pedig be tudta bizonyítani, hogy képes élni a lehetőséggel.
– A vb-csapat egyetlen tagjával szemben sincs hiányérzete?
– Igazából nincs. A két dobóatlétánk, Pars Krisztián és Kővágó Zoltán nem hozta ugyan a közvélemény által esetleg elvárt eredményt, de házon belül tudtuk, hogy részükről inkább ez a borítékolható. Mivel letettek már annyit a magyar atlétika asztalára, ugyanakkor vb-szinttel is rendelkeztek, eldönthették: akarnak-e indulni a vb-n, vagy sem. Ők pedig példaértékű módon nem kerestek kifogásokat, nem futamodtak meg, hanem elindultak és mindent megtettek az eredményesség érdekében. Most ennyi volt bennük. Hogy mi lesz velük a későbbiekben, nem tudom, de ha a folytatás mellett döntenek, akkor a szövetség részéről minden támogatást megkapnak.
– Baji bronz- és Márton ezüstérmével könnyebb elszámolni…
– Kimondani is nagyon jó: két érmesünk van. Baji Balázs szenzáció a maga nemében, és talán nagyképűnek hangzik, de én titkon számítottam erre az éremre. Az idei időeredményei feljogosították őt arra a magabiztosságra, ami sugárzott róla Londonban. A döntőbe jutás nemcsak reálisnak tűnt, de meg is csinálta, ami óriási különbség a korábbiakhoz képest. Akkor is tudta hozni az egész idényre jellemző formáját, amikor igazán kellett. A finálé előtt a 2–5. hely között bármit el tudtunk képzelni, a harmadik hely pedig osztályon felüli teljesítmény. Márton Anitától meg egyenesen vártam ezt az érmet. Ő olyan versenyzői erényekkel rendelkezik, amelyeknek köszönhetően nem csak Magyarországon számít kivételesnek. Az ugyanis nem lehet véletlen, hogy valaki immár sorozatban mindig utolsóra lökjön akkorát, ami éremre jogosít.
– Az érmek többnyire mindent visznek, de mennyire elégedett a derékhad szereplésével?
– A gyaloglók eredményeitől leültem, elsőre azt mondtam, hogy elromlott a rendszer. Helebrandt Máté 50 kilométeres távra való átnyergelésének sikere azért is ér rengeteget, mert a környezetének nem kevés erőfeszítésébe került, míg meggyőztük, hogy nem a 20, hanem az 50 kilométer az ő igazi távja. A hétpróbázó Krizsán Xénia adott körülmények közötti, főleg második napi szereplése bámulatos. Ki merem jelenteni: Xénia olimpiai bajnok lehet. A többiek a realitásnak megfelelően szerepeltek, senki nem lépte át az árnyékát, de nem is maradt el tőle.
– A vb-n minden korábbinál nagyobb volt az érmek szórása. Merre tart a világ atlétikája?
– Kezd szélesedni a paletta, ami csak jót tehet a sportágnak, mivel sokkal több atléta lesz a versenyeken, közöttük meg könnyebb lesz megtalálni Bolt utódját – bár hozzá hasonló kaliber százévente születik. A doppingellenes harc következtében kétségkívül gyengébbek lettek az eredmények, de a verseny önmagában is tetszik a közönségnek. A következő generációk már ebben az értékrendszerben nőnek fel, és tudni fogják, hogy a szabályellenes lépéseknek következményeik vannak. Az IAAF által megszabott irányról kiderült, hogy jó, és jól is sült el az irányváltás.