Bántóan foghíjas széksorok szinte mindenfelé – a kezdés előtt fél órával, sőt a kezdősípszó pillanatában is még lehangoló képet mutattak a Groupama Aréna lelátói. Azután már negyedórája ment a meccs, és csak jöttek és jöttek a szurkolók, szinte teljesen megtelt a stadion. Talán a korai kezdés, a pesti dugó, a szigorú beléptetés volt a késedelem oka. Mindegy is, a lényeg, hogy a hangulaton semmi sem múlhatott.
A Lazovics-ügy első gyakorlati következményeként a Vidi soha nem látott tizeneggyel állt fel, a 35 évesen hirtelen megcsömörlött szerb támadó helyén a nyár végén igazolt bolgár Milanov kezdett, aki eddig csak egyszer, akkor is csereként játszott a fehérváriaknál. A következő volt tehát a kezdőcsapat: Tujvel – Fiola, Juhász R., Vinícius, Stopira – Nego, A. Hadzic, Nikolov – Kovács I., M. Scsepovics, Milanov.
A BATE-nál még a keretben sem kapott helyett a Barcelonát és az Arsenalt is megjárt, immár 37 esztendős Alekszandr Hleb. Bagából viszont a kispadra és a játéktérre is jutott: a vezetőedzőnek, Alekszejnek Dmitrij a fivére.
Első néhány labdaérintése elárulta, hogy Milanov képzett futballista, Marko Nikolics vezetőedző szerint azonban fizikálisan még nincs megfelelő állapotban. Inkább a Vidi irányította a játékot, ám az első nagy helyzet a vendégek előtt adódott, Ivanics lövését Tujvel védte. Rögtön az ellentámadás végén Milanov belophatta volna magát a fehérvári drukkerek szívébe, de az egyik hátvédet találta telibe úgy 15 méterről.
Ami nem sikerült itt, az sajnos bejött ott. Touminen, a BATE finn centere – aki végigjátszotta ellenünk a vb-selejtezőt Tamperében – kényszerítőzött Jablonszkijjal, lerázta Viníciust és Fiolát is, de a gólhoz Tujvel is kellett: abból az éles szögből nem illik gólt kapni (0-1).
Jellemző kép a mérkőzésről: Kovács István három fehérorosz védő gyűrűjében
Fotó: Mirkó István
A Vidi még az első félidőben egyenlíthetett volna, a legnagyobb lehetőség Kovács István előtt adódott, de kimaradt. Valahogy enerváltnak tűnt a csapat. Hogy a tét, a sorozatterhelés, a Lazovics-ügy, a végtére is idegen környezet hatására-e, az nem tudható, de a játékosok nem úgy mozogtak, mintha életük nagy lehetősége előtt állnának.
A második félidőben erősebb tempót diktált a magyar bajnok, de a kapu előtt rendre elfogyott a tudomány. Erre szokták mondani: az edzéseken sok mindent lehet szimulálni, de a tétet nem. A 64. percben a sokat hibázó Fiola helyére bejött a másik új szerzemény is, a bosnyák Hodzic, frissességet azonban ő sem hozott. Aztán Vinícius hibázott nagyot, majdnem vendéggól lett a vége.
Nikolics gyorsan kihasználta másik két cseréjét (Milanov és Nikolov helyett Hangya és Berecz), de ez sem hozta meg az áttörést. Szinte törvényszerű volt, hogy a hajrában egy védelmi hibát kihasználva a BATE Sztasevics révén újabb gólt szerzett, ezzel 2-0-ra nyert. Kár érte, nagy kár, ebben sokkal, de sokkal több volt.
Nem élesek…
Marko Nikolics, a Vidi edzője így értékelt az M4 Sporton: „Nem vagyok elégedett, mert bár nagyon jó meccset játszottunk, sok helyzetet kidolgoztunk, de sajnos nem voltunk élesek a tizenhatoson belül. Csalódott vagyok, talán a szerencse hiányzott. Mindenben jobbak voltunk, de ők vitték el a három pontot.” Kovács István még annyit tett hozzá, hogy a BATE a nagyobb nemzetközi rutinjával tudott győzni.
